Magyar Katolikus Lexikon > S > Sándor, IV.


Sándor, IV., Rinaldo de Segni, gr., OSB (Segni, Itália-Viterbo, 1261. máj. 25.): IV. Ince utódaként 1254. XII. 12-1261. V. 25: pápa. - IX. Gergely unokaöccse, ő nevezte ki 1227: bíb-sá. P-ként folytatta elődei Stauf-ellenes pol-ját. Miután sikertelenül tárgyalt II. Frigyes cs. fiával, Manfréddal, hogy ne fosztogassa az egyh. javakat, kiközösítette, és Szicíliát Edmund ang. hg-nek kínálta hűbérül, de az ang. parlament a p. föltételeit nem fogadta el. Manfréd ugyanakkor elhódította az →Egyházi Állam nagy részét, és 1258: Palermóban kir-lyá koronáztatta magát. - ~ fölhívása keresztes háborúra a Szentföld felszabadítására és a mongolok ellen eredménytelen maradt. - 1256: több remetekongr. egyesítésével létrehozta az →ágostonosok rendjét. A párizsi egy-en folyó vitában a koldulór-ek mellé állt. - 1259. X. 14: ~ óvta IV. Béla kir-t attól, hogy szöv-et kössön a tatárokkal és fiát mongol nővel házasítsa össze, de katonai segítséget nem adott. - ~ erősítette meg 1255. I. 21: István szebenikói, VII. 4: Kolumbán Columbanus traui pp-öt, 1258: Aleárd raguzai és Smaragd kalocsai érs-et, 1259: Bereck csanádi, Mátyás váci, 1260: Dobronia fárói pp-öt. - Utóda 1261. VIII. 29: IV. Orbán. T.J.

MKA 1984:21. (s.v. Rinaldo di Ienne di Segni OSB; *Róma) - Mondin 2001:290.