Magyar Katolikus Lexikon > R > rumén konkordátum


rumén konkordátum, 1929. júl. 7.: Románia már 1919: diplomáciai kapcsolatba lépett a Sztszékkel. Mindkét fél érdekévé vált az áll. és a helyi r.k. egyh. egymáshoz való viszonyának rendezése, mivel a trianoni békével nagyszámú lat. és gör. szertartású r.k. hívő került rum. impérium alá. - A ~ megkötése érdekében 1920: megindultak a tárgyalások. A rum. kormány tervezete túlzott követeléseket tartalmazott: szerette volna csökkenteni az erdélyi egyhm-k számát; a nagyváradi egyhm-t a csanádiból alakítandó temesváriba, a szatmárit az erdélyibe akarták beolvasztani, s e megmaradt kettőt a bukaresti érs-nek alárendelni; kívánták egyúttal a rum. kir. főkegyúri s ezzel pp-kinevezési jogának elismerését. E tervezet az erdélyi pp-ök tudomására jutott. Glattfelder Gyula csanádi pp. memorandumot írt, Majláth G. Károly személyesen utazott Rómába, hogy a reális helyzetet föltárja. - A lat. rítusú főpásztorok aggodalmaival szemben a g.k. pp-ök abban reménykedtek, hogy a ~mal sikerül majd a g.kel. hívekben kedvező hangulatot kelteni a r.k. egyh. kebelébe való visszatérés (az unió) érdekében. Ezt a reménységet sikerült Rómában is fölkelteni és a pápai diplomácia körében elhitetni. A Sztszék részéről is ebben a reményben íródtak az első tervezetek. - A rum. kormány által előterjesztett 1. tervezetet az egykori lacfalusi parókusnak, Vasile Lucaciunak Rómában folytatott tárgyalásai után hamarosan követte a 2. tervezet. Ebben az volt új, hogy az erdélyi és csanádi pp-ök nem a bukaresti érs-nek, hanem egyenesen a p-nak lettek volna alárendelve. A lat. pp-ök 1921. II. 10: pp-kari értekezletükön tárgyalták meg az újabb változatot. Különösen Széchenyi Miklós nagyváradi pp. fájlalta a Sztszék engedékeny pol-ját. Fölszólalásának zárómondata: „Semmiféle új egyházmegyei berendezésbe ne menjünk bele. Tartsuk fenn minden egyes egyházmegyénket, bármily kicsiny is lesz, avval a szívóssággal, amint a török időben történt.” A ppi kar észrevételeit és aggodalmait nyíltan fölterjesztette Rómába, s bizonyára ennek tudható be, hogy a Sztszék ellenállt a rum. kormánynak a váradi és szatmári egyhm-k megszüntetésére vonatkozó kívánságának. - 1922: uralomra került a Brăteanu-kormány. Banu vallásügyi min. Rómába ment a tárgyalások folytatására, melyek újból elakadtak. Áthidalhatatlan volt az eltérés a rum. kormány és a Sztszék álláspontja között a ppi székek betöltése, a szatmári és nagyváradi ppségek, a r.k. isk-k és az ún. Patrimonium Sacrum kérdésében, ez ugyanis a lat. és a gör. szert. egyh. minden számottevő ingó és ingatlan (közte az erdélyi katolikusság fellegvára, az →Erdélyi Római Katolikus Státus) vagyonának egybeolvasztását jelentette volna a g.k. pp-ök tanácsának vezetése alatt. Ebbe a r.k. pp-ök, mivel számbelileg hátrányba kerültek volna a nagyobbrészt lat. egyh. vagyonának igazgatásában, nem mehettek bele. A szóvivő Glattfelder pp. volt, aki írásban küldte meg javaslatait a bukaresti Marmaggi nunciusnak. Glattfelder 1923: kénytelen volt elhagyni Romániát, s egyhm-je mo-i részébe távozott. - A holtpontra jutott tárgyalások 1924: folytatódtak. A Sztszék megüzente a rum. kormánynak, hogy amennyiben valóban szándékoznak konkordátumot kötni, a maga részéről az egész addigi munkát semmisnek tekinti és azt teljesen elölről kell kezdeni. Doci bukaresti nuncius a pp-ök hozzájárulásával elkészített egy újabb tervezetet, mely az összes lat. szert. ppséget a bukaresti érsség alá rendelte, tudomásul vette a földreform következtében történt kisajátításokat, jelentékeny befolyást biztosított az államnak a Patrimonium Sacrum révén az egyh. vagyon kezelésében, de garantálta volna az egyh. isk-k további működését. - A nuncius Majláth pp-kel javított a tervezeten, de egyéni meggyőződése neki is pesszimista, jobbnak látott egy konkordátum nélküli helyzetet egy rossz konkordátumnál. A tárgyalások Bukarestben már 1924. IV: elakadtak, amiben az ort. egyh. hozzáállása is közrejátszott, ui. ők tekintették magukat a rumén nemzet igazi képviselőinek, az unióban nemzeti szerencsétlenséget, a gör. kat-okban kisebb értékű ruménokat, a latinokban egyenesen ellenséget láttak, s így ellenezték a ~ megkötését, mely a kat-ok jogi helyzetét volt hivatva megszilárdítani. Pp-eik ezért kisebb-nagyobb gyűléseket tartattak ellene. Ezek egy részét a kormány támogatásával szervezték, hogy Róma felé igazolhassák, mily nagy nehézségeik vannak miatta a lakosság körében. Így a gör. kat-ok joggal hivatkozhattak az ortodoxiával szembeni nehéz helyzetükre, s hangoztathatták, hogy a katolicizmus jövője Romániában attól függ, sikerül-e kellőképpen képviselniük és előmozdítaniuk a nemz. érdekeket. - A túlnyomó részében ort. áll. a kat-ok szabadsága ellenében a nyelvi és faji kisebbségben lévő lat. szert. kat-ok terhére igyekezett a Sztszéktől a ~ban engedményeket elérni. Az áll. törekvéseivel szemben a Sztszéknek viszont garanciákat kellett keresnie a kat-ok védelmére, s ha engedményeket tett vallásgyakorlatuk biztosítása érdekében, ezt azért tette, mert nem akarta híveit nemzetk. biztosítékok nélkül a mindenkori rum. kormány kényére-kedvére bízni. Ez teszi érthetővé pl. a kolozsvári minorita tp-nak a gör. kat-ok részére történő átadását 1924 nyarán. E tp-ot ekkor már vasár- és ünnepnapokon használták a gör. kat-ok, majd a rházzal együtt meg is akarták venni. A ~-tárgyalások sikere érdekében a nuncius közvetítésével a minoritákat elöljáróik áthelyezték a marosvásárhelyi rházba, s a kolozsvári rházat tp-ával együtt a p. rendelkezésére bocsátották, aki viszont tulajdonjogának fenntartása mellett örök használatra a gör. kat-oknak engedte át. Az eseményt az erdélyi kat-ok és más ker. testvéreink fájdalmasan és elkeseredetten fogadták. - A tárgyalásokkal van összefüggésben a kolozsvári kálváriadombi tp. átadása a g.k. egyh. használatába. Ezt a tp-ot a Státus 1898: kegyeletből építette az ősi tp. romjain azzal a szándékkal, hogy pléb-t is alapítanak, ez azonban elmaradt. 1922: átadták a ferenceseknek, akik nehézségeik miatt nem tudták elfogadni. Ilyen előzmények után kérték a gör. kat-ok, akiknek 1924: átengedték 25 évi használatra. - Hasonlóképpen a konkordátum-tárgyalásoknak esett áldozatul a kormány kívánságára a svájci származású Netzhammer bukaresti érs. is, aki Róma fölszólítására 1924. VII. 3: kénytelen volt aláírni lemondását. Lemondatása elsősorban a kormánynak azzal az óhajával függött össze, hogy Ro. összes lat. ppségeit a bukaresti érsség alá rendeljék és a Székelyföld egy részét a bukaresti egyhm-hez csatolják. Netzhammer a kormány terveinek bizonyos fokig útjában állott volna, ezért kellett távoznia. Utóda a cseh származású, de Bukarestben született Alexandru Cisar jászvásári pp. lett. - A tárgyalások megszakítása után Majláth pp. levelet írt XI. Pius p-nak és →Gasparri államtitkárnak. Kifejtette, hogy nem szívesen, de mégis belenyugodnék az egyhm-k bukaresti érsség alá rendelésébe, de csak azzal a föltétellel, ha mind a négyet (erdélyi, csanádi, váradi, szatmári) fenn lehet tartani. Semmi esetre sem járulhat azonban hozzá saját egyhm-je egy részének a bukaresti egyhm-hez való állítólag tervezett átcsatolásához. Mivel pedig Gyulafehérvárt g.k. ppség fölállítását is tervezték, ragaszkodik egyhm-jének az „erdélyi püspökség” hivatalos címe fenntartásához is. Levelében arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy nem érdemes a ~ megkötését túlságosan sürgetni, mert meggyőződése szerint a konkordátum nélkül fennálló állapot előnyösebb, mint lenne a keringő hírek alapján a várható konkordátum teremtette helyzet. - Majláth levele után a tárgyalások tovább szüneteltek, fesztelen megbeszélések azonban állandóan folytak. E célból Bukarestben időzött Ro. szentszéki követe, Pennescu, s élénk kapcsolatban volt Doci nunciussal. Ekkor a 2 fő nehézség: a szatmári és váradi ppségek egyesítése és a Patrimonium Sacrum ügye. - Közben megindultak Majláth pp. személye ellen a vádaskodások is azzal a szándékkal, hogy megingassák helyzetét. A vádaskodások nem érték el céljukat, de bizonyos bizalmatlanságot keltettek vele szemben. Rómában járva nem kapott betekintést a ~-tervezetbe, s csak annyit mondtak neki, hogy bizonyos engedményeket kell tenniük a rum. kormány kérésére a 2 lat. ppség egyesítésében. - 1926. I: Pennescu követ bukaresti instrukciók alapján megindította a tárgyalásokat. A reményt keltő indulás hamar megszakadt a kormány akadékoskodásai miatt, mivel Bukarestben megerősödött a konkordátumot ellenzők tábora és a szabadkőművesek befolyása. - Több mint 1 évnek kellett elmúlnia, amíg az Averescu-kormány kultuszminisztere, Vasile Goldiș az ort-ok heves tiltalkozásai ellenére 1927. IV. végén Rómába utazott s megállapodott a Sztszékkel a ~ szövegében. A Patrimonium Sacrum e tervezetben egészen mást jelent, mint az előzőekben: a lat. és gör. szert. pp-ök közös kezelésében csak az agrártörv. értelmében kisajátított birtokokért adott értékpapírokból áll, az egyes egyh. jogi személyek egyéb tulajdona saját kezelésükben marad. A tervezet szerint a szerz. isk-k is a pp. fennhatósága alá kerülnek, s ennek értelmében szabadon állapíthatják meg ezek is a tanítás nyelvét. - V. 10: teljesen csendben, minden ünnepélyesség nélkül írta alá Gasparri bíb. és Goldiș min. a megkötött konkordátumot. Az ort-ok támadásának leszerelése érdekében egyelőre titokban akarták tartani, sajtóközleményt sem adtak ki róla. A g.kel. egyh. részéről tovább tartottak a támadások a ~ ellen, s mivel személy szerint Goldișt is támadták, ő 1928. III. 1: védekező röpiratban közzétette a ~ szövegét, s igyekezett megnyugtatni az ort-okat, hogy mindent megtett a rum. érdekek megvédésére. - A ~, miután kimondja a minden rítusú r.k. vallás szabad gyakorlását, 24 cikkelyében elsősorban az egyh. beosztásról intézkedik. A gör. szert-úak részére a meglévő egyhm-k mellé egy újat irányoz elő. Ennek rendeli alá a rutén vikariátus keretében a munkácsi és hajdúdorogi ppségek Ro-hoz került plébániáit. A ppséget azután Nagybányán állították föl. Ezen határozat értelmében a gyulafehérvár-fogarasi gör. szert. érsség székhelye Balázsfalva, suffr. ppségei: Szamosújvár (Kolozsvár központtal), Nagyvárad, Lugos és Nagybánya. - A lat. szert. egyhm-ket egy egyháztartományba egyesíti Bukarest érs. székhellyel. Egyrészt sérelmesnek tekinthető, hogy az akkor 375 ezer hívőt számláló ősi erdélyi ppség helyett a csak 70 ezer hívőjű, 1883: alapított bukaresti ppséget emelte a ~ érs. rangra. Amíg a nagyváradi és szatmári ppségeket 70-70 ezer hívővel „aeque principaliter” (egyenrangúan) egyesítette, a kb. 2 ezer örm. szert. r.k. részére, akik addig az erdélyi ppséghez tartoztak, külön egyhm-t (szamosújvári apostoli kormányzóság) szervezett. - Az új beosztást és az egyhm-k határainak rendezését a Sztszék 1930. VI. 5: kelt, de csak IX. 2: közzétett Solemni conventione kezdetű ap. konst-val hajtotta végre. Az erdélyi ppség nevét gyulafehérvárira, a csanádiét temesvárira változtatta. Ezek szerint a lat. egyháztartomány székhelye a Bukarest, suffr-ai Jászvásár, Gyulafehérvár, Temesvár, Nagyvárad, Szatmár, Szamosújvári kormányzóság. - A ~ biztosította a pp-ök szabad érintkezését a hívekkel és a Sztszékkel. A pp-öket a Sztszék nevezi ki, miután a kormánynál megbizonyosodott, hogy az illető személyével szemben nincs pol. kifogás. A pp-ök hűségesküt tesznek. Az áll. elismeri az egyh. tulajdonjogát és egységeinek (pléb-k, kápt-ok, ktorok, espségek, elismert szervezetek) jogi személyiségét; Patrimonium Sacrumot létesít az egyh. intézmények fenntartására a ppi kar igazgatása alatt. A papságnak államsegélyt biztosít a többi vallás papjaival egyenlően. - Megszünteti viszont mind az áll., mind a magánkegyuraságot. A kegyurasághoz tartozó javak az egyh. birtokában maradtak, de a tulajdonjogot nem írták át. - A szerz. rtart-ok elöljáróinak Ro-ban székelő rum. állampolgárnak kell lenniök. Új szerz-rendek letelepüléséhez és új szerzetházak alapításához a kormány hozzájárulása szükséges. - Biztosította a r.k. kisebbségi isk-k létét. Az egyh. saját költségén isk-kat tarthat fenn a közokt. min. felügyelete mellett. Az egyh. isk-knak nyilvánossági joguk van a törv-es előírások szerint. A szerz. isk-k a megyés főpásztor felügyelete alá kerülnek és meghatározhatják a tanítás nyelvét. Az egyh-nak joga van, hogy mindenfajta áll. isk-ban diákjait hitoktatásban részesítse, éspedig anyanyelvükön. Lelki gondozásban részesítheti a katonákat, a kórházi betegeket, árvaházban, büntetőint-ekben, börtönben levőket. - Ezt az aláírt ~ot a kormány az ort-ok támadásai miatt nem terjesztette a törv-hozás elé becikkelyezésre, hanem a Sztszéktől 2 újabb megszorítást próbált kieszközölni. Ennek érdekében Titulescu külügymin. arra kérte 1928. VII. 20: Doci nunciust, eszközölje ki a Sztszéknél annak kijelentését, hogy a ~ban fölsoroltakon kívül más r.k. szervezet nem fog jogi személyiséget élvezni. E megszorítással az Erdélyi R.K. Státust kívánta a kormány a jogi személyiségek sorából kiiktatni. A másik kérés a szerz. isk-k előadási nyelvére vonatkozott. Titulescu azt kérte, hogy a ~ban szereplő „a szerzetesrendek iskolái az illetékes püspök fennhatósága alá helyeztetnek, tehát élvezik az előadási nyelv megállapítási jogát” megfogalmazást úgy értelmezzék, hogy „kivéve azon iskolákat, melyekben jelen pillanatban rumén az előadási nyelv”. Ezt azért kérte a kormány, mert a ~ hatálytalanította az 1925. évi magánoktatási törv. 37.§-át, mely a szerz. isk-k nyelvéül a rum-t tette. E 2 módosítás kérésekor Rómában úgy ítélték meg a helyzetet, hogy ha hamarosan nem ratifikálják a ~ot, akkor az erdélyi kisebbségi tanint-ek és isk-k nagyobb része veszélybe kerül, s ezért teljesítették a kormány kívánságát. - A ratifikálásra 1929. V. végén került sor. A ~ a törv-be iktatás után a ratifikációs okmányok kicserélése napján, 1929. VII. 7: lépett életbe, s érvényben volt 1948. VII. 17-ig, amikor a rum. kormány egyoldalúan fölmondta. Az VIII. 3-i és 4-i törv-ek megszüntették az összes felekezeti isk-t, az egyh. működését az egyh-ügyi min. (Departamentul Cultelor) felügyelete alá helyezték. Végül 1949. VIII. 1: majdnem minden szerz-rendet föloszlattak. M.Jó.

Marton 1993:158.