Magyar Katolikus Lexikon > R > ruharedő


ruharedő: A gótika koráig a ~knek is megvolt a maguk meghatározott jelentése, és úgy tűnik, hogy a „ruhák nyelvéhez” hasonlóan a „redők nyelvéről” is beszélhetünk. Különösen feltűnő példa a redők nyelvére a bizánci mozaikokon és a kora gótikus fest-ben a Krisztus-ábrázolásokon rendszeresen visszatérő lobogó lebernyeg a ruhán. Ennek a ~nek nyilván egészen különleges jelentése van: „Isten beszél”. Már a gyermek Jézus jászolából is nyugodtan, de mélyen és feltűnően kilóg (→pólya). A beszélő v. cselekvő Úr erősen lengő ~je viszont Isten szavának és parancsának erejére mutat. Ha az Úr pihen v. alszik, a ~ mozdulatlan, miközben a vitorla hevesen lobog a viharban. A Lélek lobogó ~je az angyaloknál is előfordul, de ilyenkor általában csak enyhén emelkedik fel. Az Ige közeledtét hírül adó angyalt azonban erősen lobogó ~kkel festik. - Krisztusnál, az angyaloknál és a szenteknél a ruha szélén gyakran látható egy kis nyílhegyhez hasonló, feltűnő redő, mely világiaknál sosem szerepel. Hármas osztásával e nyíl vsz. a Szentháromságra utal. A K-i műv-ben a bal könyöknél levő 3 kis ~ a Szentháromságot jelzi. Világi személyeknél azonban rendre egy feltűnő, T alakú ~ található, mely hitvallót jelez. **

Lipffert 1976:120.