Magyar Katolikus Lexikon > R > rovásírás


rovásírás: 1. fába rótt felirat. - 2. rovástechnológiát alkalmazó, ahhoz idomult írásrendszer (pl. a germán rúna, az ótürk, a kazár, a nagyszentmiklósi és a →székely rovásírás). - A fa íráshordozót használó ~-technológia módosítja a formát: a jeleket elforgatja, a vízszintesek helyét a függőleges és ferde vonalak veszik át, a kört szilvamag forma helyettesíti, elemeinek száma csökken, képszerűből egyenes vonalúvá (lineárissá) válik (2. ábra). A technológiai lehetőségek egykori korlátozottsága miatt a legtöbb ősi írás eredetileg ~ volt, végső soron ~ból alakult ki, v. rótt változattal is létezett. A pálcára rótt írás (3. ábra) kézenfekvően jobbról balra halad, és a sorok váltakozva a pálca mindkét végén kezdődnek. A ~t elhagyó rendszerekre jellemző a sorvezetés bizonytalansága (a balról jobbra irányuló és a bustrofedon, „ökörszántás” sorvezetés megjelenése). A ~-technológia alkalmazása elsősorban a gazd. lehetőségek függvénye, ezért nem bizonyíthatja írásrendszerek, a türk és a székely ~ és a germán rúnaírás rokonságát. →székely hieroglifák Va.G.

Sebestyén Gyula: Rovás és ~. Bp., 1909. (Hasonmás kiad. 1999, 2002. Mesterművek 4.) - Németh Gyula: A m. ~. Bp., 1934. (A m. nyelvtud. kézikv-e 2. köt., 2. füz.) - A Tört. Segédtud-ai Tanszék kiadv. 4. (Uo., [1984]:9. Püspöki Nagy Péter: A „~” írástani helye és szerepe a m. művelődés tört-ben; 23. Simon Péter: A m. „~” tört. jelentősége és eredete) - II. M. ~ Kiáll. Petőfi Sándor Művelődési Közp. Összeáll. Forrai Sándor. Gödöllő, 1985. - Róna-Tas András: A m. ~ és a Mátyás-kori humanizmus. Szeged, [1988] (Nyelvészeti dolgozatok, 234.) - Forrai Sándor: Az írás bölcsője és a m. ~. [Újabb adatok ősi írásunk tört-éhez] Gödöllő, 1988 [!1989] - Ómagyar Kult. 1990:34. (Forrai Sándor: A m. ~ eredetének őstört. háttere)