Magyar Katolikus Lexikon > R > rostély


rostély (lat. craticula): 1. (a ném. Rostból) három vagy négylábú, nyeles, kerek vagy négyszögletes vasrács. Laposra vágott pecsenyét (roston sült, rostélyos) és halat sütnek rajta parázstűz fölött. - A Szentírásban az áldozati →oltár (Kiv 27,4; 38,4.30; Lev 2,7; 7,9), az illatáldozati oltár (30,3) része. - Szt Blandina, Szt Lőrinc, Szt Vince attrib-a. - ~ a madridi Escorial alaprajza, mert Szentlőrinc nevű falu helyén épült. - 2. tűzhely, kályha tűzterét alul határoló vasrács. **

MN I:66.