Magyar Katolikus Lexikon > R > rendes hatalom


rendes hatalom (lat. potestas ordinaria): →kormányzati hatalom, mely magánál a jognál fogva valamely hivatalhoz tartozik (131.k. 1.§). Lehet saját (propria), ha birtokosa a hivatalt a maga nevében gyakorolja (pápa, megyéspüspök), v. helyettesi (vicaria), ha más nevében (pl. apostoli vikárius, ált. helynök) (131.k. 2.§). - A személy ~a megszűnik annak a hivatalnak az elvesztésével, amelyhez az illető hatalom kapcsolódik (143.k. 1.§). Ha a hivataltól való megfosztás v. a hivatalból való elmozdítás intézkedése ellen törvényesen fellebbezést v. felfolyamodást terjesztenek be, a ~, hacsak a jog másként nem rendelkezik, a jogerős döntésig nem szűnik meg, csupán felfüggesztődik (143.k. 2.§), gyakorlása, noha érvényes marad, tilossá válik (vö. pl. 1638.k., 1736.k.). A ~ ilyen felfolyamodási eseteken kívül felfüggesztődik akkor is, ha birtokosa, bár hivatalát nem vesztette el, kiközösítésbe v. felfüggesztésbe esik. Az így felfüggesztett hatalom gyakorlása tilos (1331.k. 1.§ 3; 1333.k. 1.§ 2), sőt gyakran érvénytelen is (1331.k. 2.§ 2; 1333, k. 2.§). Sz.Sz.A.

Erdő 2003:152, 158.