🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > rehabilitáció
következő 🡲

rehabilitáció (lat., a re és habilito szavakból: 'cselekvőképesség visszaadása'): 1. fizikai értelemben egy szerencsétlenség vagy betegség miatt elveszített képesség újra aktívvá tétele. - 2. jogi értelemben a jogaitól megfosztott személy visszaállítása eredeti jogaiba.


rehabilitáció: 1. külön jogszabályban meghatározott orvosi, foglalkoztatási, szociális, képzési és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének biztosítása. – 2. Szervezett segítség, amit a társadalom nyújt az egészségében, testi vagy szellemi épségében ideiglenes vagy végleges károsodás miatt fogyatékos személynek, hogy helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét elfoglalja helyét a közösségben. A ~ egészségügyi, pszichológiai, oktatási-nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerű, együttes és összehangolt, egyénre szabott, az érintett személy tevékeny részvételével megvalósuló alkalmazása. – 3. A foglalkozási ~ az a folyamat, amely képessé teszi a megváltozott munkaképességű embereket a megfelelő munka vállalására, megtartására és az előmenetelre, és ezáltal javítja a társadalomba való beilleszkedésüket, illetve újra-beilleszkedésüket. Ez az eljárás az orvosi ~ után következhet, és sokszor kapcsolódik hozzá szociális ~ igénye is. – A foglalkozási ~ formái: 1) Nyílt foglalkoztatás (a gazdaság bármely szektorában, munkaerő-piaci versenyfeltételeknek megfelelően, képességek alapján) a) munkaviszonyban, b) önfoglalkoztatóként (beleértve a munkába lépést elősegítő foglalkoztatást elősegítő bértámogatást is). – 2) Tartósan támogatott foglalkoztatás. – 3) Védett foglalkoztatás. V.G.

Rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. Törvény. – 1997. évi CLIV. Törvény. az egészségügyről. – 321/2007. (XII.5) korm. rend a komplex rehabilitációról.