recski kényszermunkatábor, 1950. aug.-1953. szept.: az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) kényszermunkatábora Recsk (Heves m.) község határában, a Mátra északi részén, a Csákánykő hegy lábánál. - A világtól elzárt, titkos táborban a komm. rendszer ellenségeit gyűjtötték össze, esetleges válogatással, mivel voltak ott a →Kistarcsai Központi Internálótábor túlzsúfoltsága miatt átszállított, bíróság elé még nem állított letartóztatottak, s a komm. és szocdem. párt egyesítését ellenző 'jobboldali szocdemek' is (utóbbiak közül sikerrel toborozták a tábori besúgókat, a vamzerokat). Mo-on a kényszermunkát végző rabok száma 1950: 18.359, 1951: 21.214, 1952: 35.039, 1953: 34.368 fő; a ~ban a rabok állandó létszáma kb. 1200 fő volt, akik a maguk építette fűtetlen barakkokban 'laktak', elhasznált katonai ruhába öltöztetve követ fejtettek, törtek és szállítottak; őreik veréssel ösztönözték őket a terv teljesítésére. Az ÁVH-s bánásmód („ne csak őrizd, gyűlöld is”), az elégtelen élelmezés, a 14-16 órás munkaidő, a csak csalással teljesíthető munkanormák s a rendszeres kínzások miatt kb. 109 rab pusztult el. A szabálysértő rabokat napokig kenyéren és vízen tartva, térdig vízben gödörbe állítva v. gúzsbakötéssel 'fegyelmezték' - pl. Benkő Zoltán (†2005. IX.) recski rekorderként 111 (!) órát töltött gúzsbakötve; a kályha mellé tett, gúzsba kötött Sztáray Zoltánnak (1918-) közben megégtek az ujjai. 1951. V. 20: Haraszti József, Kertész Géza, Kihut József, Lőcsey Géza, Michnay Gyula, Mózes Mihály, Stern Pál, Stern Mendel megszökött; (az elfogott 7 rabot társaikkal verették meg a többi fogoly előtt). Michnay Gyula (1922-) eljutott Bécsbe, ahol a pol. hírgyártók hitetlenkedve fogadták, s csak családi összeköttései segítségével sikerült a Szabad Európa Rádióban beszámolnia a ~ról, s név szerint az ott sínylődő, addig halottnak hitt rabokról. 1952. I: a termelékenység növelése érdekében a bányát az 1951. XII. 1: a rabmunka szervezésére alakított Közérdekű Munkák Igazgatósága (KÖMI) vette át, azután valamelyest javult a bánásmód. Utolsó rabszállítmány a ~ba az 1953. III. 25. k. érkezett, 'szabotázs' vádjával letartóztatott kb. 200 vasúti tiszt, akikkel a rabok száma kb. 1500-ra szaporodott. - A ~ parancsnokai: 1950. VIII-1951. V: Fóris Béla ÁVH-százados, →spanyolos, ő vezette be a gúzsbakötést; 1951. V-1952. tavasz: Csete József ÁVH-őrnagy (a 'legkegyetlenebb'), 1952. tavasz-1953. tavasz: Fazekas Péter ÁVH-százados, 1953. tavasz-IX: Tóth Gyula cipész, a Büntető Végrehajtás alezr-e, ő írta alá az elbocsátó leveleket s oszlatta föl a tábort. A Recskről Kistarcsára 'bírósági tárgyalás' előkészítésére vitt rabok X. 27: szabadultak. - J. V. Sztalin (1879-1953) halála után, az SZK(b)P Pol. Biz-a VI. 13-16: a m. küldöttség moszkvai tartózkodása idején megosztotta Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1892-1971) mo-i min-eln., pártfőtitkár hatalmát, addigi helyettesét, Nagy Imrét (1896-1958) tette helyette a min-tanács elnökének (1953. VII. 4-1955. IV. 18), aki 1953. VII. 26-IX: az internálótáborokat, a ~ral együtt föloszlatta. A recski rabokat 10-50 fős csoportokban engedték szabadon, egy részüket Kistarcsára szállították és hosszabb-rövidebb börtönre ítélték. 1953 nyarán névlegesen kb. 30 ezer internált 'szabadult', sokan úgy, hogy bíróság elé állították őket, s az internálással megegyező (a fogságot utólag igazolni próbáló) ítélettel engedték el őket, megtiltva, hogy az internálás éveiről beszéljenek. - A hivatalos pol. tagadta a ~ létezését, helyét a térképeken semmilyen formában nem jelölték. Túlélői többsége részt vett 1956. X. 23-XI. 7: a forr-ban és a szabharcban, pl. Földváry Boér Elemér költő (†1956. X. 29: a Szikra Nyomda ostrománál halálos haslövést kapott), Dudás Józsefet (1912-57), a Szabad Nép-székházat védő csoport vez-jét a komm. bosszúállás kezdetén (1957. I. 19.) kivégezték. - A ~ egykori rabja, Sztáray Zoltán (1918-)1981. XI. 21: az USA-ban Recski Kényszermunkatábor Volt Rabjainak Nemzetközi Képviselete néven alapított szervezetet, mely adatok és visszaemlékezések gyűjtésével, a kapcsolattartás megteremtésével, a rabságban töltött idő kárpótlásának és munkaviszonykénti elismertetésének követelésével igyekezett a meghurcoltak érdekeit képviselni, szenvedéseiket dokumentálni. Lapja 1982-83: a Recski Tanú. - 1988. IX. 16: Bpen Kéri Kálmán (1901-94) elnökletével, Zimányi Tibor (1922-) főtitkárságával megalakult a Recski Kényszermunkatábor Volt Rabjainak Érdekképviselete, mely a pártállam bukása után kivívta a volt rabok kárpótlását. A ~ helyén 1990: a Recski Szöv. emlékművet emelt; 1995: az Art Galériában kiállítást rendezett; 1996: tört. emlékparkot létesített. 88

Varga László: Deportations, Forced Labor and Concentration Camps in Hungary. New York, 1951. - Uő: A mo-i kényszermunka rendszer jogi vonatkozásai. Uo., 1954. - Sztáray Zoltán: Souvenir du camp de concentration de Recsk. Paris, 1957. - Death Camp at Recsk. Washington D.C., 1958. - Recski Tanú. Kőnyomatos. San Bernardino, 1981-90. - Új Látóhatár (München) 1981:361. (Sztáray Zoltán: A ~) (San Bernardino, 1982; Szamizdat, Bp., 1981); 1982:6. (Michnay Gyula: Szökés a ~ból) - Nyeste Zoltán: Recsk. Emberek az embertelenségben. New Brunswick, 1982. (Szamizdat, Bp., 1982; 2. kiad. Uo., 1989) - Erdey Sándor: A recski tábor rabjai. München, 1984. (Bp., 1989) (a kényszermunkások névsorával) - Bíró Sándor: A „mátrai” lovagrend. Egy recski fogoly emlékezései. Bp., 1989. - Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Pécs, 1989. - Böszörményi Géza: Recsk, 1950-1953. Bev. M. Kiss Sándor. Bp., 1990. - Dobó József: Megszöktem Recskről. San Bernardino, 1990. - Benkő Zoltán: Tört. keresztutak. Miskolc, 1993. - Hiány 1993:6-7. sz. (Könczöl Csaba: Recsk kínos utótörténete) - Berki Mihály: Az Államvédelmi Hatóság. Bp., 1994:148. - Erdey Sándor: Buda ostromától a recski táborig. 1-2. köt. Uo., 1995. - Somossy Tamás: Egy család Recsk árnyékában. Életkarcolatok a múltból. Uo., 1996. - Sztáray Zoltán: Csákánykő. A ~. Uo., 1997. (a kényszermunkások névsorával) - Hitel 1998:10. sz. (Szente Imre: Felejtsünk vagy „hánytorgassuk a múltat”?) - Köznevelés 1998:4-7. (Benkő Zoltán: „Társaink ott feküsznek valahol, tömegsírban vagy a kőbánya környékén.” [Riporter:] Szunyogh Szabolcs)