Magyar Katolikus Lexikon > R > röghözkötöttek


röghözkötöttek, földhöz tapadók: az Árpád-házi királyok idejében a társadalmi rétegződés legalsó fokára szorítottak, szolgák (lat. servi), a földesúri hatóságnak alávetett személyek. - Helyzetük átmenet a →rabszolga és a →jobbágy között; a szabadok birtokain laktak, a földesúr hatalmának alávetve, szabad költözködésükben korlátozva. A szolgaosztálybeliek a foglalkozásuk szerint több alosztályba tartoztak. Az ügyességet és ismereteket kivánó munkát végzők, az úr személye körül szolgáló cselédek előnyösebb helyzetben voltak, →udvarnokoknak (udvornici) nevezték őket. A földet eladhatták v. elcserélhették „minden hozzátartozójával, cselédekkel, szőlőművesekkel, szőlőadókkal, vagyis a földhöz tapadókkal”, a ~kel együtt. Az udvarnokokat csak a birtokkal együtt lehetett eladni, míg a közönséges szolgákat egyénenként is. - A szabad költözködés jogát I. (Anjou) Károly Róbert kir. (ur. 1308-42) adta meg; a földesúri önkényeskedések miatt (Luxemburgi) Zsigmondnak (ur. 1387-1437) ismételten törv-be kellett iktatnia, anélkül, hogy képes lett volna azt betartatni. 1437: az →erdélyi parasztháború egyik kiváltó oka szabad költözködésük akadályozása, amit VII. 6: a →kolozsmonostori egyezségben biztosítani véltek. 1487: a cseho-i jobbágyokat kötötték röghöz. 1514: a →Dózsa-féle parasztháború után a budai ogy. törv-einek 14., 25-32., 44. és 70. §-a a városlakók s az urukhoz hű parasztok kivételével eltörölte a jobbágyok költözködési jogát. A tör. háborúk idején különösen hátrányos jogfosztást I. (Szapolyai) János kir. eltörölte, 1531. II. 14: visszaadta a szabad költözködés jogát, 1536: a váradi ogy. újra kimondta, csekély hatással, hiszen ekkor nem a jog, hanem az erősebb önkénye érvényesült. II. József 1785. VIII. 22: megszüntette a jobbágy nevet és a röghözkötést, mely azután nem jogi, csak gazd. kényszerként érvényesült, de a ~ sanyargatáskor igénybe vehették a vm. tiszti ügyészének segítségét. 88

Szabó István: A m. parasztság tört. Bp., 1940. - Szabó István: A magyarság életrajza. Uo., 1941.