Magyar Katolikus Lexikon > R > római naptár


római naptár: A rómaiak naptáruk létrejöttét városuk mitikus alapítójának, Romulusnak tulajdonították. A hagyomány szerint ő osztotta be 10 hónapra az akkor márciussal kezdődő és decemberrel végződő évet. A hónapok közül Martius isteni atyjától, Marstól kapta nevét; az Aprilis nemzetsége isteni ősanyjától, Venustól (a gör. Aphrodité név etruszk Apru alakjából); Maius az idősebbekre (maiores) utalt volna; Iunius az ifjabbakra (iuniores). (Ez utóbbiak esetében valójában a Maia, ill. Iuno istennevekkel való összefüggés tételezhető föl.) A további hónapnevek egyszerű sorszámjelzések voltak: Quintilis, Sextilis, September, October, November, December. A napok száma az egyes hónapokon belül egyenlőtlen volt. Ha ez a hagyomány tört-ileg hiteles, vsz. olyan paraszti naptáron alapult, amely csak a földművelés időszakát fogta át, figyelmen kívül hagyva a tél terméketlen szakaszát. Ugyancsak a hagyomány szerint a 2. kir., Numa Pompilius egészítette ki 2 hónappal az évet, beiktatva a (későbbi időben az év kezdetét jelentő) →Ianus istennek szentelt Ianuariust, és a tisztító áldozatok (februa) ünnepéről elnevezett Februariust. Lényegében ezt a naptárt használták a róm. közt. korában. - Az egyes hónapok belső tagolását, napjaik számozását a 3 határnap szabta meg: a →kalendae, a hónap első napja, eredetileg az új hold megjelenése, amit kihirdettek (kalare); az →idus, a holdtölte, amely a hónap 13. v. 15. napjára esett; és az első holdnegyed jelzése, a →nonae, amely az idustól visszafelé számított 9. nap (tehát a hónap 5. v. 7. napja) volt. A hónap többi napját ezektől a határnapoktól visszafelé számolva jelölték meg. Az év 355 napból állott; Martius, Maius, Quintilis, October 31 naposak voltak (ezekben az idus 15-én volt), Februarius 28, Ianuarius, Aprilis, Iunius, Sextilis, September, November és December 29 naposak (ezekben az idus 13-ra esett). A közt. korában a naptári év kezdete Ianuarius első napja volt, de a hivatalos év a consulok hivatalba lépésével Martius 15-én kezdődött, egészen Kr. e. 153-ig, amikor az „állami” év kezdetét is Ianuarius elsejére helyezték át. - A pontifexek jegyzéket vezettek a dies fastiról (azokról a napokról, amelyeken törv-széki tárgyalást lehetett tartani) és dies nefastiról (ezeken nem lehetett áll. v. törv-széki ügyeket intézni). Ezeket a jegyzékeket később úgy kibővítették, hogy az év minden napját tartalmazta eseményeivel, ünnepeivel. Erre a naptárra alkalmazták a fasti megjelölést (ezért ez a címe Ovidius tanító költeményének is, amely a róm. ünnepnaptárt dolgozta föl). - Sok naptárfölirat (vagyis egykori nyilvánosan kiállított, hivatalos naptár) maradt meg, amelyeken párhuzamos oszlopokban föl vannak tüntetve a hónapnevekkel együtt az egyes hónapokon belül a határnapok és a többi napok általuk meghatározott sorszámai, valamint az év első napjától folyamatosan A-tól H-ig tartó jelzéssel a 8 napos róm. „hét” (nundinae) számozása és az egyes napokra eső ünnepek nevei, később nemegyszer a bemutatandó áldozatok megjelölése is. - A Hold járásán alapuló naptár (a maga 31 és 29, ill. Februarius esetében 28 napos hónapjaival) évente átlagosan 1 nappal eltért a természetes napévtől. Hosszabb idő elteltével ez arra vezethetett, hogy az évszakhoz kötött ünnepek eltolódtak természetes helyükről. Ennek kiigazítására a pontifexek testülete időnként Februarius 23. után egy 22 ill. 23 napos szökőhónapot (intercalaris, Mercedonius) iktatott be. Ennek a módszernek gyakran önkényes alkalmazása azonban még fokozta a zavart. A közt. korának végén már 3 hónapra növekedett a term-es évtől való eltérés; a megoldást csak Julius Caesar Kr. e. 46-os naptárreformja (→julián naptár) hozta meg. - A ~ ünnepnapjai: márciusban 10: Equirria, a lovasság megáldása, 15: a szent pajzsok megtisztítása és megáldása, 17: Liberalia, termékenységünnep, 23: Tubilustrum, a harci kürtök megáldása; áprilisban 15: Forticidia, a gabonák termékenysége, 19: Cerealia, könyörgés bő aratásért, Parilia, a juhok és marhák megáldása a hegyi legelőkre hajtás előtt, 23: Vinalia, borünnep, 25: Robigalia, a gabonaüszög ellen védő isten, Robigus ünnepe; május végén: Lustratio, a Fratres Arvales processióban járták be az egész várost; június 7: Penus Vestae, a magtárak megnyitása és megáldása; júliusban az esővel és aratással kapcsolatos ünnepek; augusztusban: Consualia és Opiconsiva, a szemes termények betakarítása, októberben: Armilustrium, a szt pajzsok eltétele télre, decemberben: Saturnalia, téli vetés; januárban: Feriae Sementivae, téli pihenő; február 15: Lupercalia, termékenységünnep. T.J.P.

Mommsen, Theodor: Römische Chronologie. Berlin, 1859. - Wissowa, G.: Religion und Kultus der Römer. Stuttgart, 1912. - Kubitschek, W.: Grundriss der antiken Zeitrechnung. München, 1928. - Altheim, F.: Römische Religionsgeschichte. Vol. 1-3. Tübingen, 1956. - Michels, A. K.: The Calendar of the Roman Republic. London, 1967. - Bickerman, E.: Chronology of the Ancient World. Ithaca, N. Y., 1968. - Köves-Zulauf 1995. - Jakubinyi 1998:10.