római jog (lat. ius romanum): általános értelemben a →római birodalom jogszabályainak összessége; szoros értelemben Jusztinianosz kelet-római császár (ur. 527-565) →Corpus iuris civilise. - A ~ a →sztoikus bölcselet 3 alapelvére épült: 1. honeste vivere, 'tisztességesen élni'; 2. neminem laedere, 'senkit nem sérteni'; 3. suum cuique tribuere, 'mindenkinek megadni a magáét'. Ezen az alapon a ~ az életet átfogó, racionális jogrendszert alakított ki, mely az egész eu. magánjognak alapja lett, s nagyon segíti a jogászképzést és -gondolkodást. A ~ terjedését az Egyh. is előmozdította, főként a kk. egyetemeiről hazatérő tanulók révén. No-ban a ~ tételes jogforrás volt, a m. joggyakorlat is sokat merített belőle. - Részei: Codex Iustinianeus (korábbi gyűjt-ek átdolgozása), Pandecta/Digesta (tekintélyes jogtudósok írásaiból szerk. és rendszerezett gyűjt.), Institutiones (Gaius jogtudós műve alapján összeállított tankv. és jogforrás), Novellae (újabb rendeletek). Forrásai: leges (a közt. és császárság korában hozott törv-ek); constituones principum (fejed. rendeletek); edicta magistratuum (hatósági parancsok); auctoritas/responsa prudentum (jogtudósok véleményei). **

KL I:354; IV:104.