🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > róka
következő 🡲

róka (Vulpes vulpes): a kutyafélék családjához (Canidae)vörös bundájú, bozontos farkú, ragadozó állat. – Hazánk gyakori ragadozója, de amióta a szájon át felvehető veszettség elleni anyagot használják, állománya még jobban megnőtt. Erdőkben és nyílt területeken egyaránt előfordul, de egyre gyakrabban bukkan fel a településeken is. Bp-en a Sváb-hegyen pl. az egyik épület tövében ásott kotorékban nevelte fel kölykeit. Kotorékának gyakran több kijárata van, ezt többnyire maga ássa, de néha a borz lakását foglalja el. Elsősorban a szürkületi órákban és éjszaka vadászik, de gyakran látni napközben is. – Fő tápláléka a rágcsálók, de elfogja a fiatal nyulat, a fácánt, kifosztja a földön fészkelő madarak fészkét, emellett rovarokat, gyíkokat és békákat is fogyaszt. Rájár a dögre is. – Január és március között koslat, ebben az időben különösen a kanok nagy területet járnak be míg a tüzelő szukákat keresik. A szuka 50 napi vemhesség után 4–5 kölyköt ellik, ezek 4–5 hetes korukban kezdenek kijárni a kotorék elé, ahol sokat játszanak. Anyjuk hordja a táplálékot, élő rágcsálókat is, ezeken a vadászatot gyakorolják. Négy hónaposan már önállóak. – A ~ érzékszervei, különösen a szaglása és a hallása kitűnő. Hangja a kiskutya ugatásához hasonló, inkabb csak a párzási időben hallatja. Nem védett, vadászható. Lásd MKL XI:645. S.E.