Magyar Katolikus Lexikon > R > rítusvita


rítusvita, 17-18. sz.: a kínai és indiai rítusok megengedettségének kérdése. - Kínában 4 korszaka volt: 1. 1580-1610: M. →Ricci SJ idejében a jezsuita misszionáriusok alkalmazkodtak a kínai kultúrához. - 2. Ricci halála után, 1610: N. →Longobardi betiltotta a kialakult rítust és szóhasználatot (pl. istennevek). Ez heves ellenállást váltott ki, 1665-ig 74 tanácskozást tartottak: Ricci és követői a →konfucianizmus eredeti szövegeire támaszkodtak, amit ellenfeleik lehetetlennek tartottak. Mielőtt a kérdés a jezsuita renden belül megoldódott volna, megérkeztek a sp. ferences és domonkos misszion-ok, s a ~ csak fokozódott. J. B. →Morales OP az ügyet fölterjesztette Rómába, ahol 1645: a szertartásbeli alkalmazkodás (akkomodáció) ellen döntöttek. Mikor azonban a jezsuiták képviselője, M. →Martini elmagyarázta a p-nak, hogy a vitatott rítusok tisztán polg. jellegűek, VII. Sándor 1656: engedélyezte őket. E két ellentétes p. döntés a ~t állandósította. - 3. A párizsi missz. szem-ból érkező papok közbenjárására XI. Kelemen 1704: egyértelműen megtiltotta az akkomodációt. - 4. 1939: engedélyezte Róma a kínai rítusok használatát. - Indiában a →malabár szertartás körül alakult ki ~. R. →Nobili SJ a felsőbb kasztok misszionálása közben vette át az indiai szokásokat. Főleg port. rtársai fordultak vele szemben, de XV. Gergely 1623: e rítus megtartása mellett döntött. A következő nemzedékben a ~ kiújult, s a p. legátus betiltotta a malabár rítust. E tilalmat 1734: és 1744: p. döntés erősítette meg. 1940: p. dekrétum engedélyezte a rítust. **

Gyenis I:370. - LThK VIII:1322.