Magyar Katolikus Lexikon > R > rézkígyó


rézkígyó (héb. nehustan): a Szám 21,4-9 alapján a bűnből való gyógyulás jelképe, a →kereszt előképe. - Mint kultikus tárgy, kígyó-bálvány vsz. a salamoni Tp-ban is ott állt. Izr. fiai illatáldozatot bemutatva tiszt-ben részesítették, Hiszkija kir. összezúzta (2Kir 18,4). Vsz. az életet és gyógyulást adó Jahve képmását látták benne, ezért tisztelték (Oz 6,1). Neve 'érckép'-ként értelmezhető, ill. a 'kígyó' értelmű nahas héb. szóval függ össze. A ~val kapcsolatos kultikus etiológia szintén azon az elképzelésen alapszik, hogy a kígyó életadó állat; amikor ui. Izr. fiait a pusztában tüzes kígyók (vö. Iz 30,6 és →szeráfok) marták halálra, Mózes egy kígyó képmását póznára erősítette; ha a kígyómart ember fölnézett a ~ra, életben maradt. A póznára erősített kígyó arra a régi sumér kígyóbotra emlékeztet, melyre 2 kígyó tekeredik, valamint Aszklépiosz kígyóbotjára a róm. korból. Az eredetileg vsz. mágikus jellegű hatást később szellemibben értelmezték (vö. Bölcs 16,7). - Ikgr. A megfeszített Krisztus leggyakoribb előképe. A 12. sz-tól minden tipologikus képsor része (Verduni-oltár, 1181). Mózes tört-ének részeként már 420/30: a S. Sabina-baz. faragott ajtaján is látható. A pózna, melyen ábrázolják, rendszerint T alakú, a 15. sz-tól kereszt formában is előfordul, olykor az →INRI fölirattal. A 12. sz. könyvfest-ében és szobrászatában oszlopon ülő sárkány formájú, s az alatta álló Mózes rámutat. A reneszánsz és a barokk festői (Michelangelo, Bronzeno, Rubens, Van Dyck) jelenetté bővítették a képet: a háttér a zsidók sátortábora, középütt áll a ~, az előtérben a kígyómarástól szenvedők. A Hiszkija kir. parancsára széttört ~t (2Kir 18,4) olykor a keresztről levétel v. a keresztreszegezés előképeként ábrázolták. **-R.É.

Kirschbaum I:583. - Sachs 1980:107. - BL:978. (s.v. kígyó)