Magyar Katolikus Lexikon > R > részvétel


részvétel (lat. participatio): az együttműködés személyesebb megfogalmazása, mely azt fejezi ki, hogy valaki egy vagy több más személy művéhez önként és erkölcsi felelősséggel hozzáadja a maga részét, ill. tevékenységükből kiveszi és elvégzi a rá eső részt. - Az ember természetes erkölcsiségéből és személyi méltóságából következik, hogy nem egyszerű építőköve v. alkatrésze a kozmosznak, hanem kötelességek és jogok felelős birtokosaként részt kell vennie a mindenség, a Föld, az emberiség, a társad. és a család életében. A termfölötti üdvrend a ~ újabb lehetőségeit és kötelességeit hozta magával, amelyek az Egyh. tagjaiban különböző szinteken valósulnak meg, közülük a legfontosabb a liturgiában és a szentségi életben való tevékeny ~. A II. Vat. Zsin. (1962-65) után külön hangsúlyt kapott a hívők ~e a közéletben: „A ~ a személy önkéntes és nagylelkű elkötelezettsége a társadalmi változásokban. Mindenkinek a maga helyén és a maga feladatkörében részt kell vennie a közjó előmozdításában... Ez elsősorban olyan tevékenységek révén valósul meg, amelyekért az ember személyesen felelősséget vállal: pl. a gondoskodással, melyet a család nevelésére fordít, a lelkiismeretességgel, amellyel munkáját végzi, részt vesz mások és az egész társadalom javának előmozdításában.” (vö. CA 43) - Az állampolgároknak, amennyire lehetséges, tevékenyen részt kell venniük a közéletben. E ~ módja országonként és kultúrákként különböző lehet. „Dicséret illeti meg azoknak a nemzeteknek az eljárását, amelyek körében az állampolgárok a lehető legnagyobb része valódi szabadságban kiveszi részét a közügyekből” (GS 31). - Mindenki ~e a közjó megvalósításában, mint minden etikai kötelesség, magában foglalja a szociális partnerek állandóan megújuló megtérését. A csalás és egyéb megtévesztések, melyek révén egyesek kibújnak a törv. és a társad. kötelezettségek alól, határozottan elítélendők, mert összeegyeztethetetlenek az igazságosság követelményeivel. Fejleszteni kell azokat az intézményeket, melyek az emberek életfeltételeinek javítását szolgálják (vö. GS 31). - A közhatalom viselőire tartozik azoknak az értékeknek megszilárdítása, melyek a közösség tagjainak a bizalmát erősítik és arra indítják őket, hogy vállalják a hozzájuk hasonlók szolgálatát. A ~ a neveléssel és a műveltséggel kezdődik. „Joggal hihetjük, hogy az emberiség jövője azok kezében van, akik a következő nemzedékeknek át tudják adni az élet értelmét és remény erejét.” (GS 31) **

KEK 1913-17.