részleges búcsú (lat. indulgentia particularis): a bűnökért járó →ideigtartó büntetés részleges elengedése (→búcsú, II.). Korábban napok és évek volt a mértéke, a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) utáni rendelkezések szerint a végzett jócselekedet értékét kettőzi meg a búcsúengedély. **
A búcsúk kézikv-e. Szabályok és búcsúengedélyek. Ford. Diós István. Bp., 2000.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.