Magyar Katolikus Lexikon > R > részegség


részegség (lat. ebrietas): alkoholos ital fogyasztását követő kábult, a beszámíthatóságot lényegesen befolyásoló állapot. Bűn a →mértékletesség erénye ellen, ismételt esetben az →ötödik parancsolat ellen. A rendszeresen ismétlődő ~ a →józansággal ellentétes vícium, →alkoholizmus. A ~ bűnének súlyossága függ a lerészegedett személy kilététől, az okozott botránytól és károktól. - A Szentírás óv a ~től (Péld 20,1; 21,17; 23,20; 23,29-35; 31,4; Sir 19,1; 31,25-31; Iz 5,11.22; Oz 4,11; Lk 21,34; Róm 13,13; 1Kor 5,11; 6,10; Gal 5,19-21; Ef 5,18). Az ÚSz-ben a hellénisztikus orgiákra jellemző ~ről van szó. Az ember azonban átvitt értelemben Isten haragjának kelyhétől (Jer 25,15-29; Jel 14,9), a kéjnő borától (azaz a bálványimádástól: 17,2), a vértől (Iz 34,7; Jer 46,10 stb.), a szenteknek és Jézus vértanúinak vérétől (Jel 17,6), valamint a szerelemtől is (Péld 7,18) megrészegedhet. - Az esztergomi nemzeti zsin. 1114 k. elrendelte, hogy a részegeskedő papot tegyék le hivatalából, a részegeskedő nemes pedig vezekeljen, s ha nem javul meg, ki kell közösíteni. R.É.-**

BL:1533. - Péterffy I:60. (XLVIII, XLIX. f.)