Magyar Katolikus Lexikon > R > rác despota


rác despota: a bizánci császárnak, majd a magyar királyoknak ill. török szultánoknak hűbéres szerb területek uralkodójának címe. - II. Manuel Palaiologosz cs. (ur. 1391-1425) adományozta elsőként 1401 k. Lazarevics Istvánnak, azidőtájt, amikor mindketten elismerték a szultáni fönnhatóságot. - A címet viselték: Lazarevics István; 1427: Brankovics György; 1456: Brankovics Lázár (az örököst, anyját, Irént megölette; özvegye, Paleolog Ilona Szerbiát a p-nak ajánlotta hűbérül, alattvalói lázadása után m. segítséget kért, akik 1459: megszállták és Tomasevics Istvánra bízták Szendrőt); 1458: Brankovics (Világtalan) István (a szerbek II. Mehmed el Fatih szultánt [ur. 1451-81] hívták segítségül, Szendrő lakói köszöntötték a szultánt, Tomasevics és az őrség megadta magát; István Mo-ra menekült, szerb telepesek követték, akik a Szerémségben telepedtek le); 1459: a ter. tör. hódoltság lett, de a címet I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) 1471: Brankovics Vuknak (†1485), 1486: Brankovics Jánosnak (†1503) és/v. Györgynek (István fiainak) adományozta (1486, 1490: János, 1492, 1496: György, aki pap volt, szerepelt ~ként okl-ben), 1504-11: grabarai Beriszló János (Brankovics sógora, a főurak sorában a 24. helyen); 1522, 1526: Beriszló István; 1527. VI. 18: Radics Bosics (I. [Szapolyai] János kir. kinevezésével), a dunai naszádosok kapitánya; 1527: Cserni Jován (†1527. VI. 25.) címbitorló. 88

Pesty 1877:49.