Rókus, Szt (Montpellier, Fro., 14. sz. 2. fele-Anghera, É-Itália, 14. sz.): zarándok. - 15. sz. életrajza szerint idős szülők gyermeke. Fiatalon szétosztotta vagyonát a szegények között, s római zarándokútra indult. Aquapendentében járványos betegeket ápolt, többet csodával meggyógyított. Cesenán át érkezett Rómába, ahol egy meggyógyított bíb. bemutatta a p-nak. 3 év múlva Rimini és Novara érintésével Piacenzába ment, ahol maga is megkapta a pestist. Betegségében Pallastrelli Gotthárd ápolta, aki ~ példáját látva megtért. Gyógyulása után ~ É felé indult, Angherában kémként elfogták, bebörtönözték. Börtönben halt meg 5 év múlva, anyajegyéről ismerték föl. - Egy vélemény szerint ~ 1295-1327, egy másik, valószínűbb nézet szerint 1345-76, ismét mások szerint 1350-78: élt. Tiszt-e a 15. sz. 2. felétől Eu-szerte elterjedt. 1477-től ~-társulatok alakultak járványos betegek ápolására. A 16. sz. végén avatták sztté. Ü: aug. 16. (→Szent Rókus plébánia, Bp.) - Ikgr. A 15-18. sz: gyakran ábrázolták, többnyire Szt Sebestyénnel és Szt Antallal (→pestisszentek). Mindig zarándokruhát: szűk nadrágot, rövid köpenyt, kalapot, tarisznyát v. kulacsot visel. Legtöbbször fölfedi pestisekkel borított lábának sebeit. - Attrib-ai: őt gyógyító angyal, kutya kenyérrel a szájában. Jelenetszerűen ábrázolták alamizsnaosztását, betegápolását, amint a kutya hozza neki a kenyeret, és a fogságát. - Ikgr. V. Stoss szobra, 1516, Firenze; Lőcse, Szt Jakab-tp. szobra, 1500/10. - Bár ~t az Egyh. még nem avatta hivatalosan sztté, tisztelete régóta egyetemessé vált. Kultusza a 15. sz: Velencében kezdődött. Ereklyéit állítólag odalopták. A szerzésnek ez a módja az ereklyetiszt. kk. virágzásának idején nem volt ritka. A velencei ~-társulat kórházat, szegényházat (Scuola di S. Rocco) és tp-ot alapított, amelyeket Tintoretto és Tiziano mesterművei díszítenek. ~alakja kk. kódexirod-unkban nem tűnt föl. Ugyan Arnótfalva szárnyasoltárán és Bártfa Pietà-oltárán ott látjuk, lehetséges azonban, hogy ~ csak később került egy-egy régebbi kép helyére. A lőcsei Jakab-tp. orgonakarzatán ~ hársfaszobra (1510) látható. A 18. sz. járványai idején az égi segítségért sóvárgó nép új patrónusokat keresett. Ama városainkban emelték ~ tiszt-ére az első kpnát, ahol ferences ktorok virágzottak: 1689: Szigetvár, 1709: Gyöngyös, Eger, 1710: Mohács, 1739: Dunaföldvár, Szeged, Szabadka, 1744: Baja, Zombor, Vác. A betegek előkészítéséből utolsó útjukra elsősorban a ferencesek vették ki a részüket. 1709: Gyöngyösön 25 rendtárs halt el pestisben. E megpróbáltatásos idők emlékezetét őrzi, hogy zsolozsmájukban a m. ferencesek azóta is mindennap elmondják ~ 15. sz: költött himnuszát. - Pestisjárványokra emlékeztető ~-kpnákkal országszerte találkozni: esztergomi egyhm.: Ásványráró, Buda (Rókushegy), Nagymagasfalu, Nagymaros, Vágújhely, Verbó, Vittenc; váci egyhm.: Kerepes (1769), Csongrád (1772); kalocsai főegyhm.: Újvidék (1803), Kunbaja (1838), Tataháza (1851), Palánka (1889), Bajmok, Kerény, Kula; csanádi egyhm.: Szeged (1739), Versec (1739), Újbessenyő (1751), Szabadfalu (1777), Lovrin (1832), Szakálháza (1840); pécsi egyhm.: Paks (1733), Beremend (1739), Tevel (Rozáliával, 1740), Hárságy (1769), Cikó (1774); veszprémi egym.: Nadap (1750), Nagyatád, Somogysárd, Gézaháza (új); székesfehérvári egyhm.: Pilisszentlászló; Pannonhalma: Bakonypeterd; győri egyhm.: Felsőlászló (1770), Félszerfalu; erdélyi egyhm.: Tekerőpatak; Muravidék: Újfalu (1750). - A ~ tiszt-ére emelt kpnákat, szobrokat a hívek mindenütt fogadalomból állították, egyúttal arra is kötelezték magukat, hogy mind ők, mind utódaik a járvány elmúlásának emlékezetére a napot ünnepként szentelik meg és körmenetben vonulnak ki az eredetileg város szélén kijelölt lazarethum helyén épített kpnákhoz. Az egykorú följegyzések szerint a hozzávaló anyagot Szabadka népe sajátkezűleg, iga nélkül hordta össze, helyi élőszavas hagyomány szerint pedig térden állva építette. - A méltatlan ünneplésnek ~ omladozó mohácsi kpnájához fűződő helyi mondája szerint az ünnep hajnalán egy sokác asszony szerette volna még a kertjében gyorsan megszedni a babot. ~ azonban fehér lepelben megjelent neki, fölhúzta az asszony előtt a ruháját, és megmutatta neki sebes térdét, éppen úgy, amint ábrázolni szokták. Egy szót sem szólt. A megrettent asszony azonnal abbahagyta a munkát, ünneplőbe öltözött, és elment a kpnához, hogy kiengesztelje ~t. Pesten, Szegeden kórház is épült a ~-kpna, ill. tp. mellé. Az egyik szegedi városrésznek éppen a kpnáról ~ a neve. Tápé egyik harangját járvány ellen ~nak ajánlották. Alig van olyan barokk főoltár, amelynek legalább a mellékalakjai között ~ szobrával, képével (sokszor Sebestyén és Rozália társaságában) ne találkoznánk. A jászapáti fogadalmi kpnában ez volt képének aljára aírva: DESPICIENS MUNDUM CUM VULNERA PESTIFERORUM CUM CRUCE SIGGNAT, TUM SANAT, ABITQUE MALUM, 'világmegvető, amikor a pestises sebet megkeresztezi, akkor meggyógyul, elmúlik a baj'. Korai ábrázolása föltűnik azon a fogadalmi képen is, amelyet Szeged városa 1709: Máriacellbe küldött. ~t egykorú képeink és szobraink zarándokként ábrázolják: kezében vándorbot, válláról ivóedény, rendesen kobak csüng le. Népünk jámbor képszemléletében compostelai Jakab örökébe lépett. Dugonics jeles mondásai között olvasható: ki nem fogy, mint ~ kobakja. Ezt a magyarázatot fűzi hozzá: „~ kobakját nem ösmerik az emberek, mióta a szarándokok elmúltak. Még ~nak oldalán függ. A szarándokok mindig tele tartották.” ~ jelképét, a kobakot alkalmazta járványok elhárítására az a sajátos mohácsi sokác hagyomány, mely szerint házaik utcára néző padláslyukából állandóan zászlószerűen kitűzött kobaktök függött, hogy a városba, házakba lopakodó járványt menekülésre kényszerítse ~ szimbolikus jelenléte, őrködése. Szeged és Kiskunfélegyháza vidékén régebben eléggé elterjedt a Rókus keresztnév. Ezzel az újszülöttet járványos betegségek ellen ~ oltalmába ajánlották. A húsvéti sonka képzetkörének sajátos rábaközi fejleménye, hogy a disznólapockát nem szabad eldobálni, sem kutyának adni, hanem az eszterhéjba kell dugni, mert ~ már ráütötte a pecsétjét. Így aztán megóvja a jószágot is, meg a háznépet is a dögvésztől. - ~ kultuszát nyilvánvalóan az orvosi ellátás elterjedése sorvasztotta el. A hozzá intézett barokkos könyörgés azonban a kolera idején még 1873: is megjelent ponyván. Bátya r.k. délszláv népe régebben lábfájáskor is a sebes térdű ~hoz szokott könyörögni. Erdősmárok (Püspökmárok) sváb hagyománya szerint könyörgésükkel azok folyamodtak ~hoz, akiket a kutya megharapott. Babarc baranyai sváb faluban még a 20. sz. első évtizedeiben is ~ napján kapta meg a pap, kántor meg a harangozó gabonajárandóságát a hívektől. A szokás még a pestisjárványok idején tanúsított példás betegellátás, temetés, harangozás miatt tapadhatott e naphoz, amely az újbúza időszakába is beleesett. - A gyapjúkártolók, gyógyszerészek, kefekötők, kertészek, kőbányatulajdonosok, kőfaragók, kövezők, magkereskedők, műárusok, orvosok, sebészek, tűzijátékgyárosok, temetkezési egyletek, zsibárusok védősztje, de csontszú, fertőző betegségek, kolera ellen is kérik oltalmát. **

Szűcs Géza: ~. Aug. 16. Sztkilenceddel és énekkel. Győr, 1932. (Jó Pásztor kv-ek. Védősztjeink élete) - BS XI:264. - Bálint II:191. (1195-1227: élt) - Kirschbaum VIII:275. - Sachs 1980:297.

Rókus, Gonzalez, Szt, SJ (Asunción, D-Amerika, 1576.-Caaró, 1628. nov. 15.): misszionárius, vértanú. - Gazdag földbérlő család sarja. Testvérei között volt ügyvéd, Asunción kormányzójának helytartója és két pap is, egy másik jelentős szerepet játszott Santa Fé város alapításában. Nővére Asunción királyi főkincstárnokának a felesége. ~t a jezsuiták nevelték. Nagy olvasottsága mellett alaposan megismerkedett országa természeti viszonyaival, jól lovagolt, s apja encomiendáján (földbirtokán) kőművességet, ácsmunkát, kovácsolást, gyapjúfonást és szövést is tanult, egyúttal megismerte az indiánokat is, megtanulta guarani nyelvüket. - Tucumán pp-e 1598 ádventjén az első helyben születettként pappá szent. ~ a Jejui folyótól a Maracayú-hegységig terjedő vidéken misszionálta az indiánokat, akik gyorsan megszerették a szentéletű fiatal papot. 1600: azonban visszakerült Asunciónba szegyh. plnosnak, ide sp-ok és kreolok tartoztak. 1609: ált. ppi helynök. Vissza akart térni az indiánok közé, ezért V. 9: jezsuita lett. Vincente Grifivel együtt a harcias guaycuruk misszionálására küldték a Paraguay folyó mocsaras őserdeibe. Fegyvertelenül érkezve megszervezte közöttük a környék első →redukcióját, letelepítette a vadászatból és halászatból élő kóborló indiánokat, földművelésre és kézművességre nevelte őket, s Asunciónban megkeresztelte a guaycuruk törzsfőnökének fiát. 1612. V: átvette San Ignacio Guazú redukciót, ahol már 300 megkeresztelt indián élt. Miután egy-egy alapítása életképessé vált, rendre továbbment, és egy újabb ter-en elölről kezdett mindent. Így hozta létre 1615: Encarnación, Santa Ana Yaguapoa, 1619: Concepción, 1626: San Nicolás, 1628: Asunción redukcióit, részben a sp-ok által addig nem járt területeken. Miután Alonso Rodriguezzel Caaró vidékén, az Yjuhi folyó partja mentén lerakta Todos los Santos redukciójának alapkövét is, 1628. XI. 15: misézés közben megtámadták őket egy helyi varázsló által felizgatott indiánok. ~ és társa halálát másnap Juan de Castillo vértanúsága követte az Asunción redukcióban. A megkeresztelt indiánok végül úrrá lettek a lázadáson, és a béke fenntartására, a redukciók védelmére hadsereget szerveztek. - ~nak és társainak b-gá avatási perét már 1629. II: kezdeményezték Asunciónban. XI. Pius p. 1934. X. 14: valamennyiüket b-gá, II. János Pál 1988. V. 16: szentté avatta. Ü: nov. 17. **

SzÉ 1988:586.