Magyar Katolikus Lexikon > R > Rétfalvi


Rétfalvi Sándor (Aknaszlatina, Máramaros vm., 1941. máj. 31.-): szobrász, egyetemi tanár. - 1959-64: a bpi Képzőműv. Főisk. szobrász szakán Somogyi József növ-e. Ösztöndíjas 1964: Burgenlandban (Au.), 1974: Oronskóban (Lengyo.), 1980: a Római Magyar Akad-n. 1967: a villányi nemzetk. szobrász-alkotótelep egyik alapítója és szervezője. 1968-74: a pécsi műv. szakközépisk. műv. ig-ja. 1982-95: a Janus Pannonius Tudegy. rajz tanszékének vez-je; 1989: uo. az általa szervezett egyetemi szintű rajz- és vizuális szakemberképzési tanszék vez. docense, 1991: egy. tanár. 2000-től a Pécsi Tudegy. Műv. Karának szobrász tanszékvez. egy. tanára. Római ösztöndíjasként Amerigo Tot mellett kitanulta a viaszveszejtéses bronzöntés technikáját, amit azóta is művel. A pécsi műv. közélet egyik meghatározó egyénisége, Pécsett és Nagykanizsán él. Kisplasztikái és szobrai sajátos népi-paraszti jelleget hordoznak, a természet iránti vonzalmát antropomorf „tájszobrok” egész sorozata jelzi. Rendszeresen készít érmeket is. - Egyh. művei: Corpus (bronz, 1970, Pécs); feszület (fa, 1973, Szeged); keresztút (1981, Bp., Ulászló u. kpna); püspöki kripta (bronz, 1983, Pécs); Pilinszky-síremlék (bronz, 1987, Bp.); Corpus (1993, Pécs, Kertvárosi tp.); domborművek (1999) és térválasztó rács (bronz, 2000) a pécsi szegyh. D-i kapuzatán. **

Schem. Strig. 1997:260. - KMML III:253.