pristinai püspökség: egykori püspökség, a névadó város, Pristina az egykor szerbek lakta, ma albán többségű Rigómező (Koszovo) központja. - A ~ története föltáratlan; Eubelnél Pris(t)inen alias Prisdian seu Prizrien, ami jelzi, hogy ő sem tudta elválasztani Pristinát az attól DNy-ra, légvonalban kb. 65-70 km-re Metóhiában, az albán határvidéken fekvő Prizrentől. - Pristina közelében állott Ulpiana róm. város, mely a tengertől a Balkánt átszelő róm. út egyik állomáshelye. A nemanjidák idején 1181-től fejed. székhely (a ~et ezután alapították?), a város 1342: Dusan cár és Cantacusino János bizánci cs. találkozásának színtere. 1389. VI. 15: az első →rigómezei csatában a török győzelem után Szerbia fél évezredre török vazallus lett. 1689 őszén a visszafoglaló háborúban a cs. sereg Pristináig hatolt, amit 1737 nyarán megismételtek. 1912: vidékét a töröktől Szerbia szerezte meg, 1945. XI. 29: megalapították a Jugoszláv Szöv. Népközt-ot, melynek Kosovo-Metohia autonóm tart-a lett Pristina székhellyel, az autonóm tart. megszüntetéséig (1989). - A 12-14. sz: a Nemanja-dinasztia idején a kattarói pp. ill. az antivari érs. gondoskodott a hívekről. A török előrenyomulással együtt csökkent a r.k. lakosság száma, de 1584: egy Rómának írt jelentés a ter. 7 kat. közp-ja között Pristinát is említette. 1622 u. missziós ter., az ohridi, majd a szkopjei érsséghez tartozott. Az egyh. közig. újjászervezésekor 1969. X. 2: a Sztszék megalakította a szkopje-prizreni ppséget, mpp-öt és spp-öt nevezett ki - az egykor létezett(?) ~et nem állították vissza, a spp-öt az albán híveknek szánták. - Címét III. Károly újította föl és adományozta m. papoknak; viselte 1717: Rácsay János, 1728: Zádory Mihály, 1782: Mandich Antal, 1806: Kurbély György, 1811: Schwarzenberg Ernő, 1819: Kopácsy József, 1822: Schédy József, 1830: Haulik György, 1837: Dercsik János, 1843: Külley János, 1860: Danielik János, 1890: Dankó József, 1896: Bogisich Mihály. 88

Gams 1873. - Eubel I-III. - Margalits 1900:581. - OS 1975. - LBE:429. - AP 1990:567.