Magyar Katolikus Lexikon > P > potentia oboedientialis


potentia oboedientialis (lat.): engedelmességi lehetőség. - A teremtő Isten fölhasználhatja teremtményét olyan célra, amilyenre akarja. Az emberben benne van a lehetőség, hogy Isten kegyelme fölemelje a termfölötti rendbe. Az ember szellemi term-e alapján nyitva áll Isten önközlő befogadására, és saját lényege nem károsul, de mindez azért lehetséges, mert az ember megkapta a képességet hozzá. Ezt a képességet engedelmességinek mondjuk, mert adva van az emberrel és akkor is megvolna az értelme, ha a termfölötti fölemelés nem következett volna be. Az ember ui. akkor is nyitva állana a végtelen szellemi értékek előtt, s ez önmagában is érték. Más részről viszont egy képesség nem követeli, hogy Isten termfölötti önközléssel elégítse ki. Tehát a kegyelem mindenképpen ingyenes marad. Már Szt Tamás használta a ~ fogalmát, s később ált. lett a teol-ban. Az értelmezés különbözősége azonban mind a mai napig megmaradt, attól függően, hogy a term. és a kegyelem egymáshoz való viszonyát hogyan tisztázzák. A teol. a kifejezést alkalmazza Krisztus emberi term-ére is, amennyiben megvan benne a képesség, hogy személyes egységbe lépjen az örök Fiúval. Ez különben minden kegyelmi fölemelés ősmintája. Újabban a ~t használják abban az értelemben is, hogy egy létező bizonyos körülmények között hatásaiban önmaga fölé emelkedik, s így a teremtésben kapott fejlődési lehetőséget megvalósítja. G.F.

LThK VIII:646.