Magyar Katolikus Lexikon > P > porcelán


porcelán: fehér vagy mesterségesen színezett, tömör és áttetsző, tiszta csengésű kerámiatermék. - Alapanyaga kvarc, kaolin és földpát. Legismertebb fajtái: kemény~, lágy~, fritt~, csont~, mész~, magnézia~. Ezek összetételüktől és adalékanyagaiktól függően különböző keménységűek, vízszívó képességűek és különböző hőfokon égnek ki. A biszkvit~ 2x égetett, máz nélküli lágy~, főleg kisplasztikák készítésére alkalmazzák. A ~ok máza csak az összetevők arányaiban különbözik az alapanyagától. Díszítése lehet máz alatti festés (itt a színezési lehetőség a magas égetési hő miatt behatárolt) és máz fölötti, mely korlátlan színezési, díszítési lehetőséget biztosít, mivel elegendő az alacsonyabb hőfokon való égetés (dekorégetés). B.K.

Folia Archaeol. 1954. (Mihalik Sándor: A m. ~festés kezdetei) - P. Brestyánszky 1976. - Riederer 1984.