Magyar Katolikus Lexikon > P > polgári elöljárók


polgári elöljárók: közigazgatásilag szervezett közösségek választott vezetői, akik a katolikus erkölcstan szerint Istentől kaptak hatalmat a →közjó szolgálatára (→negyedik parancsolat). - A ~at megillető tiszt. alapja hivatásuk isteni eredete, mely szerint minden →hatalom Istentől való (vö. Mt 20,26), és Isten előtt a ~nak is számot kell adniuk róla. A hatalom gyakorlását tehát erkölcsileg korlátok közé fogja isteni eredete, értelmes természete és sajátos tárgya. Senki sem parancsolhat és nem vezethet be olyan dolgot, ami sérti az →emberi méltóságot és a →természetes erkölcsi törvényt. - A ~ hivatásának gyakorlása arra irányul, hogy az értékek helyes hierarchiáját nyilvánvalóvá tegye és védje; ezzel megkönnyítse mindenki szabadságának és felelősségének gyakorlását; kikerülve a személyes érdek és a közösségi érdek szembeállításának kísértését (vö. CA 25). - A ~ közjót szolgáló intézkedéseit az állampolgárnak tisztelnie kell, nemcsak erkölcsi szempontok alapján (→engedelmesség), hanem a társad. egészséges működése érdekében is. Ha azonban a ~ intézkedései lelkiismereti szempontokkal ütköznek, a polgároknak joguk van →polgári engedetlenségre. - Ezért a ~nak az állampolgársághoz kapcsolódó jogokat a közjó követelményeinek megfelelően kell megadniuk, hiszen e jogok gyakorlása a nemzet és az emberi közösség közjavára rendeltetett. Így a ~ kötelesek tiszt-ben tartani az emberi személy alapvető jogait; személyválogatás nélkül kell igazságot szolgáltatniuk mindenkinek, különösen figyelniük kell a családok és a kisemmizettek jogaira. **

KEK 2234-37.