Magyar Katolikus Lexikon > P > plébános elmozdítása és áthelyezése


plébános elmozdítása és áthelyezése: A →plébános elmozdíthatatlanságát már a II. Vat. Zsin. megszüntette (CD 31), szolgálatához mégis bizonyos állandósággal kell rendelkeznie. Ezt segítik az alábbi szabályok, melyek csak a plnosokra vonatkoznak (a kihelyezett káplánokra, pléb. kormányzókra, tp-igazgatókra stb. nem!), s csak akkor, ha az intézkedés a plnos akarata ellenére történik. - I. Az elmozdítás. A plnos szóbanforgó elmozdítása nem azonos a →büntetésként történő megfosztással (vö. 1336.k. 1.§ 2, 196.k.). Nem alkalmazandó ez az eljárás a szerzetes plnos elmozdításakor (vö. 682.k., 1742.k. 2.§), s természetesen akkor sem, mikor az elmozdítás magánál a jognál fogva áll be (194.k.). Az elmozdítás oka nem feltétlenül az illető súlyos hibája, hanem bármilyen tényező, mely miatt a plnos szolgálata ártalmassá v. legalábbis eredménytelenné válik (1740.k.). Ebből is világos, hogy az elmozdítás nem szükségképpen fenyítő jellegű, s még kevésbé büntetés a szó jogi értelmében. Noha a CIC nem sorolja fel kimerítően a plnos elmozdításának lehetséges okait, közülük a legfőbbeket példaképpen megnevezi. Ezek: a. az egyh. közösséget súlyosan károsító v. megzavaró viselkedés; b. olyan járatlanság v. tartós szellemi v. testi betegség, mely a plnost alkalmatlanná teszi feladatának hasznos ellátására; c. a jó hírnév elvesztése becsületes és komoly pléb. hívők előtt, v. a plnossal szembeni ellenérzés, ha ezek előreláthatólag nem szűnnek meg hamarosan; d. a plnosi kötelességek súlyos megsértése v. elhanyagolása, mely figyelmeztetés után sem szűnik meg; e. az anyagi javak rossz kezelése, ha ebből az egyháznak súlyos kára származik, feltéve, hogy a dolgot nem lehet másként orvosolni (1741.k.). - Az elmozdítás lefolyása: 1) Ha a mpp. megfelelő jeleket észlel, előzetes vizsgálatot rendel el. 2) Ha ennek során kitűnik, hogy kellő ok van az elmozdításra, a pp-nek meg kell vitatnia az ügyet két plnossal, akiket az erre a célra az →egyházmegyei papi szenátus által tartósan kijelölt személyek közül választ ki. 3) Ha ezután indokoltnak véli az elmozdítást, atyailag tanácsolnia kell a plnosnak, hogy 15 napon belül mondjon le. Ez a felszólítás csak akkor érvényes az eljárás szempontjából, ha az okokat és a fennállásukat igazoló érveket is megjelöli benne. Ha a törv-nyel nem ellenkezik, a pp. elfogadhat feltételhez kötött lemondást is, de nem köteles erre (1743.k.). 4) A továbbiakban az ügy menete a plnos magatartásától függ. Ha a plnos 15 napon belül nem válaszol, a pp-nek meg kell ismételnie a felszólítást, új határidő megadásával. Ha ezután sem válaszol határidőre, s a pp. biztosan tudja, hogy az illető a második felszólítást megkapta (vö. 54-56.k.), v. ha indoklás nélkül megtagadja a lemondást, a pp-nek ki kell adnia az elmozdító határozatot (1744.k.). 5) Ha a plnos válaszol és vitatja az okot és az érveket, melyekre épül, de ellenérveit a pp. nem tartja kielégítőnek, fel kell szólítania a plnost, hogy - az iratokba való betekintés után - írásban adja be ellenvetéseit és esetleges bizonyítékait. E felhívás az eljárás érvényességéhez szükséges (1754.k. 1). 6) Ezután - ha szükséges, a vizsgálat kiegészítésével - a pp-nek újra meg kell vitatnia a dolgot a két plnossal, akiket az ügyben már korábban is meghallgatott. Ha az ő részvételük lehetetlen, más plnosokat kell erre kijelölnie. E megbeszélésre is az érvényességhez van szükség (1745.k. 2). 7) Ezt követően a pp-nek azonnal határozatban el kell döntenie az ügyet. Ha az érintett érvei meggyőzték, ez egyszerű lezáró határozat. Ellenkező esetben elmozdító határozat (1745.k. 3). 8) Ha a plnos az elmozdítás ellen felfolyamodik, amíg ez függőben van, nem folytathatja a pléb. vezetését (vö. 143.k. 2.§), hiszen ilyenkor a felfolyamodásnak csak annyiban van a végrehajtást felfüggesztő hatása, hogy az ügy eldöntéséig a pp. más teljes jogú plnost nem nevezhet ki, hanem kormányzó útján (1747.k., 539-540.k.) kell ellátnia a pléb-t. Az elmozdított plnosnak tartózkodnia kell a plnosi feladat gyakorlásától, mielőbb szabaddá kell tennie a pléb. épületét, minden a pléb-val kapcsolatos dolgot át kell adnia annak, akire a pp. a pléb-t bízta (1747.k. 1.§). Ha pedig beteg, s nem lehetne az épületből kellemetlenség nélkül elhelyezni, a pp-nek meg kell hagynia neki az épület (akár kizárólagos) használatát, amíg ez a szükség fennáll (1747.k. 2.§). A fenti eljárással elmozdított plnosról a pp-nek gondoskodnia kell, akár más hivatal rábízásával, akár nyugdíjjal, a helyzetnek és a körülményeknek megfelelően (1746.k.). -

II. Az áthelyezés. A plnos más pléb-ra v. egyéb hivatalba való áthelyezésének (vö. 190-191.k.) indoka nem feltétlenül kár elkerülése, hanem az egyház szükséglete, haszna, ill. a lelkek java, pl. egy fontosabb v. sajátos hivatal ellátása (1748.k.). Ha a plnos az áthelyezéssel - akár csak szóbeli ppi jelzés után - eleve egyetért, nincs szükség formális eljárásra. Ellenkező esetben az alábbi eljárást kell követni: 1) A pp-nek írásban fel kell szólítania a plnost, egyezzék bele Isten és a lelkek iránti szeretetből az áthelyezésbe (1748.k.). A lelkek javán kívül más konkrét indokot a pp. nem tartozik felhozni. 2) Ha a plnos erre nem hajlandó, indokait írásban kell benyújtania (1749.k.). Ha nem válaszol v. nem hoz fel indokokat, azonnal szabályosan áthelyezhető (az 1744.k. 2.§ analógiájára). 3) Ha a pp. az indoklással ellátott írásbeli ellenkezés ellenére fenntartja áthelyezési szándékát, az érveket meg kell vitatnia két plnossal, akiket az áthelyezési ügyekre jelöltek ki (1750.k., vö. 1742.k. 1.§, lásd fent). 4) Ha a pp. ezután is ragaszkodik az áthelyezéshez, újra fel kell szólítania a plnost (1750.k.). 5) Ha a plnos tovább ellenkezik, a pp. kiadhatja az áthelyező határozatot, jelezve, hogy meghatározott idő elteltével a pléb. meg fog ürülni (akkor is, ha a volt plnos nem foglalja el új hivatalát; 1751.k. 1.§, vö. 191.k. 1.§). 6) Ha ez a határidő eredménytelenül telt el, a pp. ki kell hogy nyilvánítsa a pléb. megüresedését (1751.k. 2.§). Áthelyezési ügyekben a felfolyamodás és a hivatal, ill. a hozzá tartozó dolgok és a lakás átadásával kapcsolatban az elmozdításról szóló megfelelő előírást (1747.k.) kell alkalmazni. Ennek során meg kell tartani a kánoni méltányosságot - gyakorlatilag főként a volt plnossal szemben, hiszen az eljárásra nem az ő hibája miatt kerül sor -, legfőképpen pedig figyelembe kell venni a legmagasabb egyh. közérdeknek, a lelkek üdvösségének a szempontját. Ezért ügyelni kell arra, hogy az intézkedés sem az érintett pap, sem a pléb. közösség számára ne okozzon botrányt v. lelki kárt, de ne sérüljön a lelkek gondozásának átfogóbb érdeke sem, melyet elsősorban a pp-nek kell képviselnie. E.P.

Erdő 2003:807.