Magyar Katolikus Lexikon > P > perikóparend


perikóparend: I. a katolikus egyházban a szentmise olvasmányainak rendje. Kötött ~ Aranyszájú Szt Jánosnál, Szt Ágostonnál és Nagy Szt Leónál mutatkozik. A hagyományos róm. ~et 630 k. javították és bőv. K-en Szt Szofroniosz alkotott önálló ~et. - A kk. elején egyhtart-onként különböző ~ek alakultak ki. Pipin és Nagy Károly alatt a frank lit. területe átvette a róm. ~et, s kiegészítette, a róm. lit. viszont befogadta a gall ~et. Az ezredfordulótól kezdve a ~ a misszálé része lett. Az egyéb lat. lit-k közül csak a milánói és a mozarab alakított ki saját ~et. A 12. sz: a bizánci szert-ban, a II. Vat. Zsin. után a lat. szert-ban is a →lectio continua került előtérbe. - II. A protestáns egyházakban a ~ nagyon változatos. 1. Az evangélikus egyházak zöme követi az óegyházi v. valamilyen más - Thomasius-féle, eisenachi, wittembergi stb. - ~et. Mindegyik tartalmaz →epistolát és evang-ot, de gyakran ósz-i olvasmányt is, a zsoltáron kívül. A szövegek kizárólag a kanonikus kv-ekből valók. A prédikálás rendszerint a perikópának az egyh. által megállapított egyik igéje alapján történik. Nagyon elterjedt a →herrnhutiak bibliaolvasó rendjének, a →Losungnak a használata. - 2. A kálvinista egyházakban. Kálvin a perikópák tekintetében is az egyházatyákhoz, elsősorban Ágostonhoz és Aranyszájú Szt Jánoshoz ment vissza. Tőlük tanulta a Biblia kv-einek folyamatos olvasását (lectio continua) és magyarázását. Fejezetről fejezetre és versről versre prédikálta végig az egész Írásnak szinte valamennyi kv-ét, a hét minden napján megtartott istentiszt-eken. A lectio continua-szerű prédikálás nem mindenütt terjedt el. Megmaradt és igen hangsúlyossá lett azonban a kálvini reformáció nyomán formálódó egyházakban, hogy az egyh. beszédnek egy adott szöveg (textus) kifejtése a feladata. A textus kiválasztásában segítheti a prédikátort az egyh. tradíció (~, az Írás kanonikus rendje stb.), de a textusválasztás végső fokon magának a prédikátornak a felelőssége. Szélsőséges esetben ez azt jelentette, hogy egyetlen olvasmány volt az Írásból: a textus. A legtöbb ref. egyh. azonban megtartotta v. visszaállította az istentiszt. rendjébe a textus mellett a Biblia egyéb részeinek olvasását (lectio, szentlecke). A magyar ref. liturgikus kv-ek (köztük a különösen tekintélyes 1646-os Öreg Graduál) megtartották a ~et. Közben folyt a vita a ~ eltörléséért (→puritánok), ill. megtartásáért (ortodoxok). A 19. sz. elejére a perikópák használata egészen visszaszorult. Ekkor jutott uralomra a liberális teol., és a racionalizmus hatásai erősödtek. Ez a szellem magával hozta a textusszerű prédikálás elsorvadását is. Így inkább téma-, mint textusválasztásról lehet beszélni ebben a korszakban. Itt a textus (jobb esetben) ugródeszka. E korszak istentiszt-eit a szeszélyes témaválasztás és rendszertelen bibliaolvasás jellemzi. A 19. sz. végi megújulási mozg-ak magukkal hozták az egyh. évkör komolyanvételét és a Szentírás rendszeres olvasását is. Az e kortól kezdve megjelenő lit. kv-ek rendszerint (elsősorban az ang. ref. egyh-akban és sok fr. egyh-ban) ~et közölnek a hagyományos beosztás szerint. Minden esetben adnak az egyh. évkör eseményeit figyelembe vévő lectionariumot és textuariumot. - 3. Az anglikán egyház lit. kv-e, a Book of →Common Prayer (1552) táblázatot tartalmaz az Írásnak az istentiszt-eken való olvasására. Minden napra külön olvasmányok vannak a reggeli, ill. az esti istentiszt-ekre. Minden istentiszt-en van prózai zsoltárolvasás v. kántálás az egész gyülekezet részvételével. Az első olvasmány az ÓSz-ből, a második az ÚSz-ből való. Ez utóbbi váltakozva evang. v. epistola. Mivel naponta több zsoltár van, a Zsoltárok kv-ét kb. egy hónap alatt veszik végig. Az ÓSz-et egy év alatt, az ÚSz-et kb. az év harmadrésze alatt olvassák végig. A Book of Common Prayer ezenkívül közli az év minden vasárnapjára, valamint Szűz Mária és az ap-ok ünnepeire az óegyházi epistolákat, evang-okat és egy-egy kollekta imát. Hosszú évekig tartó előkészület után 1980: jelent meg az alternatív lit. kv. (The Alternative Service Book), ami a régi kv. kiegészítése, ill. részben 20. sz. ang. nyelven írott változata. Ez is adja az óegyházi perikópát, a napi igeolvasás rendjébe mind a reggeli, mind az esti istentiszt-re beiktat az ósz-i olvasmány mellé epistolát és evang-ot is. **-Pásztor János

I. LThK VIII:278. - II. Bogár János: Az egyh. évkör kialakulása és hatása az igehirdetésre. Debrecen, 1932. - Dix, G.: The Shape of the Liturgy. 1945. - The Book of Common Prayer and Administration of the Sacraments and Other Rites and Ceremonies of the Church according to the Use of the Protestant Episcopal Church in the USA. New York, 1945. - The Book of Common Worship of the Presbyterian Church in the USA. Philadelphia, 1946. - McArthur, A. A.: The Evolution of the Christian Year. London, 1953. - The Book of Common Order of the Church of Scotland. Uo., 1965. - Richardson, Alan: A Dictionary of Christian Theology. Philadelphia, 1969. - Church Service Book of the Presbyterian Church of East Africa. Nairobi, 1975. - Book of Services of the United Reformed Church of England and Wales. Edinburgh, 1980. - The Alternative Service Book. Services authorized for use in the Church of England in conjunction with The Book of Common Prayer. London, 1980. - Die täglichen Losungen und Lehrtexte der Brüdergemeinde für das Jahr 1986. Berlin, 1985. - Pásztor János: A ref. keresztyén Egyh. istentiszt-e. Liturgika. Debrecen, 1985. -: Krisztus hirdetése a Mo-i Ref. Egyh-ban. Homiletika. Debrecen, 1986.