Magyar Katolikus Lexikon > P > parkettázás


parkettázás: 1. fatáblára festett képeknél alkalmazott →restaurálási eljárás, amely meggátolja a fa vetemedését. ~ előtt a fatáblát ált. eredeti vastagságának felére vékonyítják. A parketta olyan rácsszerkezet, amely a fa szálirányával egyezően rögzített lécekből v. lapocskákból és rá merőleges csúszólécekből áll. A ~ nem gátolhatja a fa természetes mozgását (zsugorodását-duzzadását); szakszerűtlen megoldása a festékréteg →fölhólyagzásához v. a fa elrepedéséhez vezethet. - A ~ első próbálkozásai a 17. sz-ra nyúlnak vissza (merev ~). Az első csúszóléces ~ a 18. sz: készült Fro-ban. Legcélszerűbb a rögzített részt minél kisebb felületen a fához erősíteni, ezért ma már lécek helyett kis lapocskákat használnak. A csúszóléceket gyakran helyettesítik fém- v. műanyagsínnel, sőt a csúszás megkönnyítésére görgőket is alkalmazhatnak. - A 20. sz: a ~ egyre jobban háttérbe szorul, a fatáblák mozgását enyhébb beavatkozással igyekeznek csökkenteni: rugalmas támasztókeret alkalmazásával, konzerválószeres átitatással, légkondicionált környezettel stb. - 2. a kézműiparban: padló keményfalécekkel összeállított burkolattal való befödése. G.K.

Velledits 1981. - Nicolaus 1986.