Magyar Katolikus Lexikon > P > parasztkatonaság


parasztkatonaság: A korai kk-ban az eu. hadseregek harcosainak nagy része közrendű szabad parasztokból állt. A virágzó kk-ban a nehézlovas (lovagi) fegyvernem és harceljárás elterjedése során a parasztkatonák többségükben kiszorultak a hadseregekből, bár nem minden orsz-ban egyforma mértékben. A 14-16. sz: sok országban újra találkozunk nagyobb létszámú ~gal, főként ha a kicsi és laza fegyelmű feudális lovagi seregek nem bizonyultak elegendőnek a szokottnál fegyelmezettebb, nagyobb létszámú, harciasabb ellenféllel szemben. E ~ a feudális seregek kiegészítőjeként szerepelt, és ott volt hatékony, ahol a parasztság nem volt fegyvertelen és nem szokott el egészen a harctól. - Hazánkban a parasztok nem voltak fegyvertelenek, rendszeresen részt vettek uraik magánháborúiban. A 12. sz. közepén Freisingi Ottó tudósítása szerint Mo-on a parasztok egy része is hadakozott. 1397-től kialakult egy jobbágytelkeken alapuló, nagyrészt parasztokból álló katonaság, mely az állandó hadsereg fölállításáig, a 18. sz. elejéig állt fönn. Ezen kívül tudunk, nagy veszedelem esetén, a parasztok nagyobb arányú helyi fegyverbehívásáról, →népfölkelésről is. B.A.

Fügedi 1967. - Borosy 1971.