Magyar Katolikus Lexikon > P > parapszichológia


parapszichológia (a gör. para, 'mellett' és pszüché, 'lélek' szavakból): az ismert természettörvények körét meghaladó lelki jelenségek vizsgálata. - E jelenségek 2 fő csop-ja: 1 Érzékeken túli észlelés a telepátia (távolbaérzés), ahol valaki gondolatot, érzést, hangulatot visz át más valakibe, anélkül, hogy a kapcsolatteremtés megszokott módjait alkalmazná. A megvilágosodás valamilyen senki által nem ismert tudattartalom megragadása érzékek közbeiktatása nélkül. Az előretudás olyan jövőbeli esemény megérzése, amelyre normális módon nem lehetne következtetni. - 2. Pszichokinézis v. telekinézis: tárgyak mozgatása lelki ráhatással, tehát úgy, hogy az illető nem alkalmaz semmiféle ismert fiz. energiát v. mechanikai berendezéseket. Az USA-ban 1934: hozták létre az első ~i laboratóriumot, Freiburgban 1950: intézetet a „pszichológia és pszichohigiénia határterületeinek kutatására”, 1960: Leningrádban egyenesen a távolbahatás tanulmányozására. Ma már szinte minden országban van ~i társ., int. Az első ilyen kongresszust 1953: tartották Utrechtben. - A ~i kutatás fő ter-ei: 1. a népesség körében előforduló spontán jelenségek gyűjtése; 2. laboratóriumi és teszt-kutatások; 3. médiumokkal végzett kísérletek. Ezek eredményei: 1. A spontán jelenségek vitatható értékűek. Álmok beteljesülése, jövendő megálmodása tagadhatatlan, rendszerint azonban a szorongás a fő motívum, ez vetíti előre a halálveszélyt, a csapás stb. bekövetkeztét. A ~i úton nyert „információ” többnyire töredékes és jelképekbe öltöztetve jelenik meg. Így értelmezésükhöz inkább a →mélylélektan eszközei vihetnek közel. - 2. A legkedveltebb kísérletek kártyához fűződnek: a páciens megjövendöli a kártyák figuráit, sorrendjét stb. 1934: Rhine kiadott kv-e szerint egyesek 500 km távolságból is megéreznek dolgokat. A módszerek egyre finomabbakká válnak. Úgy tűnik, nem fiz., hanem kizárólag lelki jelenségekkel van dolgunk. Rhine és mások a távolbamozgatás eseteivel is foglalkoztak. Rhine 30 éves kutatás után arra következtetett, hogy sajátos lelki jelenségről, a „pszi-funkció”-ról van szó, amelynek lehet kognitív és motorikus formája (távolbaérzés, jóslás ill. telekinézis). A pszi az ismert fiz. energiák s így a tér-idő dimenziói körén kívül hat. - 3. A médiumokkal végzett, minőségi tapasztalatok alapján úgy tűnik, a pszi-funkció egyeseknél különösen erős, tudatalatti folyamataik jó részét kitölti. Sokan ún. transzállapotban érzik magukat képesnek ~i tapasztalatokra. Föltehető, hogy amit úgy értékelnek, hogy halottak üzenetei, valójában régebbi élményeik jelentkezése. Egyesek telepatikus élményeiket úgy értelmezik, mint „szellemekbe való beöltözést”. Mások (mint a holl. Croiset) elhagyják ezeket a spiritiszta sallangokat. Olyanok is vannak, akik tárgyakat használnak föl „induktor”-ként, s azok alapján jósolnak tulajdonosaik sorsáról (pszichometria). A médiumok rendszerint képtelenek különbséget tenni valós és vélt tudásuk között, képzeletük, tudattalan kombinációs készségük éppúgy szerepet játszik, mint „~i képességük”. Így az efféle kutatások gyakorlati értéke kérdéses. A veszély nemcsak az, hogy sarlatánok kihasználják a hiszékeny embereket, hanem hogy a kérdező magával hozza vágyait, elvárásait, előítéleteit, és a valóban érzékeny médium ezekből már sok mindent ki tud következtetni. Valójában tehát nem ő „felel”, hanem a kérdező. Épp ezért nagyobb azok tábora, akik fenntartással közelednek a ~ kutatásai felé. Sok term-tudós egyszerűen lehetetlennek tartja a ~i jelenségeket, a ~t pedig primitív csodahitbe való visszazuhanásnak. Materialista kutatók, mint Vasziljev, a hipnózissal keltett és önszuggeszcióban olyan agyhullámok jelentkezését vélte fölfedezni, amelyek túl vannak az ismert energiaformákon. Mások a telepátiát az „agy rádiójá”-nak nevezik. H. Berger Psziché c. művében lelki energia-átvitelről beszél. Különösen a jövőérzékelésben látják sokan annak bizonyítékát, hogy nem fiz. jelenségről van szó, hiszen az anyagi történések időbeli egymásutánba ágyazódnak. Driesch olyan közös lelket, szellemi erőteret képzel el, amely téren fölüli-kívüli és személyeken túli ill. személyek-közti. E. Osty egyenesen világ-tudatról beszél, amely hordozza a jövő terveit is, ezért nyílna lehetőség arra, hogy egyesek belepillanthatnak. Az analitikus lélektan megalapítója, C. G. Jung szinkronicitás-elméletében a ~i jelenségek éppúgy értelmet nyerhetnek, mint az olyan véletlenek, amelyekben dolgok, sorsok értelme tárul föl. (Gondoljunk pl. váratlan találkozásokra, elveszett tárgyak megtalálására, bámulatos egybeesésekre, ismétlődő történésekre stb.) Jung föltevése szerint az események nemcsak fiz. értelemben vett ok-okozati összefüggésben állnak, hanem valamiféle mindent átfogó értelmes egységet alkotnak. Külső eseményeknek belső, archetípusként megragadható vetülete van. Ez a nem-fiz., nem-oki egybecsengés jelenti azt, hogy a dolgok szinkron futnak, egyidejűek és értelmük közös. A valóság ilyen értelemben mágikus jellegű. Nem mondható róla, hogy fiz., az sem, hogy lelki, inkább valamiféle „harmadik”, semleges (vö. az alkímia egyetlen világa), amelynek kétféle megjelenési formája: a jelenségek köre (köztük a ~iaké is), amely túl van a megfigyelhetőségen; és ezeknek archetípusokba foglalt mása tudatunkban, ez a kettő azonban egy és ugyanaz. A pszi-jelenségek más isk-k szerint is túllépik a tér-idő-kontinuum körét, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem képezhetik tud. (persze nem termtud.!) vizsgálat tárgyát. Cs.I.

LThK VIII:86. - Schütz 1993:307.