Magyar Katolikus Lexikon > P > paradicsomjáték


paradicsomjáték: →karácsony ünnepéhez kapcsolódó →misztériumjátékok egyike. - A teremtés, bűnbeesés, ősevangélium felidézésével vezet el Jézus születéséhez, a megtestesülés misztériumához. A 20. sz. közepén kk. örökségként már csak a r.k. székelyek, az erdélyi ref. m-ok és a mo-i ném-ek körében élt. - Első, 17. sz. változata a m. nyelvű, protestáns Lamentatio Adami. Első részében Ádám a bűnét siratja, a másodikban angyal vigasztalja a Megváltó eljövetelével, a harmadikban Ádám megköszöni az angyalnak az örvendetes hírt és vigasságra szólítja a mindenséget. - A moralizáló prot. iskoladrámák között ~ 1575: Szegedi Lőrinc Theophania c. komédiája, 1696: az erdélyi unit. iskolajáték, a Nativitatis cunabula, 'a születés bölcsője' (az Angyali Üdvözlettől Jézus gyermekkoráig mutatja be a Megváltó életét). - A hazai német ~ok, Paradeisspiele leghíresebb példája Főrév (Pozsony vm.) ev. ném. falu játéka, de valamikor ismerték a délről szomszédos r.k. ném. községek is. A játék azzal kezdődik, hogy a kórus a világ teremtéséről, az Úr hatnapi munkájáról és Ádámnak a Paradicsomba tételéről énekel. Az Úr már az elején lócán, mintegy trónon foglal helyet. Mellette a tudás fája, az ágán almával. Előtte Ádám térdel, fejét Teremtője ölébe hajtja. Mozdulatlan, hiszen még nem él. Az ének végén az Úr Ádámot szólítja, mire az föláll, leveti barna agyagszínű köntösét. Alatta fehér ing, ártatlanságának jelképe. Szétnéz, és a teremtett dolgokban gyönyörködik. Az Úr lelkére köti, hogyan éljen. A kórus ismét énekel. Az Úr most Évát teremti meg. Előszólítja a fa mögül. Ádám örömében az Úr jóságáról beszél neki, de szól tilalmáról is. Ezután az ördög kísérti meg őket: esznek a tiltott fa gyümölcséből. Ádám szégyenkezni és Évával együtt félni kezd. Az Úr hívása elől elrejtőznek, de az ördög láncra verve a Teremtő elé vonszolja és vádolja, majd pedig Gábor arkangyal kiűzi őket a Paradicsomból. Az első emberpárban most feltámad a bűnbánat, mire az angyal a Megváltó születését ígéri meg nekik. **

Bálint 1989:35.