Magyar Katolikus Lexikon > P > paráznaság


paráznaság (gör. porneia, lat. fornicatio): tág értelemben minden, a →hatodik parancsolat elleni bűn (→házasságtörés), szoros értelemben szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. A pénzért gyakorolt ~ a →prostitúció. - A ~ súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett. Súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg. - A Szentírásban megkövezéssel büntették (MTörv 23, 22-29; Kiv 22,15-16). Átvitt értelemben Isten népének →hűtlensége. - Szt Pál ap. figyelmezteti a tesszaloniki híveket, hogy testüket (skeuos = edény, vsz. asszony, v. még inkább a test) ne zabolátlan kívánságokra használják, mint a pogányok, akiknek nincs Istenük (1Tesz 4,5), hanem szentségben és tisztességben, amire Isten meghívta őket (1Tesz 4,3.7); ha valaki visszautasítja ezt a meghívást, Istent utasítja el (1Tesz 4,8; 1Kor 6,12.15.17.19; Róm 12,1). A ffi és nő egyenjogú (1Kor 7,2) és egymásnak a nemi kapcsolattal is az üdvösséget kell adniok (Krisztus szeretetét, Ef 5,23.25-29.33) és egymást üdvözítő, megváltóként elfogadni (Ef 5,28...31.33). A ~ ellenkezik a ker. hivatással (1Kor 5,11; vö. 5,9-13), a ker. élettel (Ef 5,3; Kol 3,2; 5.9), a Krisztussal-egyesüléssel (1Kor 6,15-17), Krisztus és Isten országával (Ef 5,5; 1Kor 6,9; Gal 5,19), az üdvösséggel (Jel 21,8; 22,18) és az egészséges tanítással (1Tim 1,10). - A ~ kifejezés használata a Szentírásban nem mindig mutatja világosan, hogy milyen konkrét cselekményt ért alatta (Mt 15,19; 1Kor 6,9; Gal 5,19; Ef 5,3.5; Kol 3,5; 1Tim 1,10). Pál ap. többször említi a ~ot (porneia), mint a házasságtörést (moicheia). Az ÚSz a porneia különleges formájaként említi a →homoszexualitást és a →vérfertőzést (1Kor 5,1;. ApCsel 15,20.29; 21.25). - Az egyh. tanítóhiv. többszörösen rámutatott a ~nak súlyos erkölcsi rosszasságára (D 835), mely term-énél fogva és nemcsak a parancs értelmében jellemzi (D 1367, 2148). - Szt István II. törvénykönyve: „Hogy a szabadok szabadságuk szeplőtelen tisztaságát megőrizzék, óvni akarjuk őket a mások szolgálóleányaival való paráználkodástól. Aki tehát e törvényt meggondolatlanul áthágja, tudja meg, hogy bűnbe esett, mely bűnéért első ízben vérig vesszőzik és kopaszra nyírják. Ha másod ízben paráználkodik, ismételjék meg a büntetést. Ha harmadízben, legyen szolgatársa a szolgálóleánynak, v. váltsa meg magát. Ha a leány méhében fogan s a szülésben meghal, más szolgálót adjon érte. Ha valakinek a szolgája paráználkodik másnak szolgálójával, vesszőzzék vérig és nyírják kopaszra. Ha a leány fogant és a szülésben meghal, a szolgát adják el, s árának fele legyen a leány uráé, fele maradjon a szolga uráé. B.J.

CJH I:33. - Hörmann 1976:1622-1632. - KEK 2353.