Magyar Katolikus Lexikon > P > palesztin articsóka


palesztin articsóka (gör. trochosz, lat. Gundelia tournefortii): a fészkesvirágzatúak családjába tartozó növény. 1Krón 3,24; 9,17; Ezd 2,45; Neh 8,7; Zsolt 83,14; Iz 17,13: kóró. - A bibliai időkben a kórók egyik leggyakoribb és legtömegesebb képviselője a szentföldi pusztákon a ~ volt. - A ~ 0,5 m-es, tőből dúsan elágazó, igen szúrós termésű, ázsiai évelő sztyeppnövény. 20 cm-nél is hosszabb, merev, vastag, szúróskaréjú levelei fiatalon még lágyak és főzelékként fogyaszthatók. Hajtásvégi, 5-8 cm átmérőjű, tömör „virága” valójában háromszorosan összetett fészekvirágzat, ezért a faj családon belüli pontos rendszertani helye máig vitatott. A belső fészkek 6-7 virága közül csak a középső termékeny. Termése négyszögletű, sarkain hegyes tüskékkel. Magja jóízű, ehető. Fiatal, húsos virágzatából vidéken finom ételt is készítettek. Tél elején a keményre száradó hajtástömeg leszakad a tőről, és a szélben valóságos tövisbombaként száguldva szórja el magvait (→ördögszekér). Amíg ui. más ördögszekerek lazán kuszált, ritkán, szálasan beszáradt, könnyű hajtások, a ~ száraz maradványa nagy, tömör, sűrű tömeg, amely elálló kemény tüskéivel a vándorokra is veszélyt jelenthet. Ky.Z.

Kereszty 1998:241.