Magyar Katolikus Lexikon > P > püspökök kinevezése


püspökök kinevezése: 1. A kinevezés módja. A Codex leszögezi a ~nek elvét: „a püspököket a pápa szabadon nevezi ki, vagy törvényes választás után megerősíti” őket (377.k. 1.§). Az CIC 1917:329.k. 2.§ még csak a szabad pápai kinevezésről szól. A pápai megerősítésre szoruló pp-választás említése a hatályos törvénykv-ben nem fejez ki változást a tényleges egyházfegyelem terén. Valójában azok az egyhm-k, ahol a pp-öt a kápt. választja, továbbra is elenyészően csekély számú kivételt jelentenek. No., Au. és Svájc egyes ppségei tartoznak ide, melyekben pápai kiváltság v. az áll. hatóságokkal kötött megállapodás alapján a pp-ök kiválasztásának olyan sajátos rendje van érvényben, amely a kápt. által végzett kánoni választás valamely formájának is szerepet juttat. Ez a szerep azonban nem minden ilyen egyhm-ben azonos. Salzburgban pl. abban áll, hogy a Sztszék a székeskáptalan elé terjeszt egy 3 jelöltből álló listát. Erről választhat egyet a kápt. Más osztrák egyhm-kben nincs választás. Baselban 1982 óta igen sajátos rend van érvényben: a kápt. állít össze egy listát. Erről az „egyházmegyei konferencia” választ ki valakit. Ennek nevét terjesztik a Sztszékhez megerősítésre. Vannak olyan egyhm-k, ahol az Ap. Sztszék nemzetközi megegyezés alapján a szabad pápai adományozás egyházjogi lépésein kívül még más feltételeknek is eleget tesz a pp-ök kinevezésekor. A világi hatóságok szerepe azonban e téren egyre csökken. A CIC 377.k. 5.§-a egyértelműen le is szögezi, hogy a továbbiakban a világi hatóságok nem kapnak semmilyen jogot v. kiváltságot a pp-ök választására, nevezésére, bemutatására v. kijelölésére (vö. CD 20). Úgy tűnik, ált. történelmi folyamattal állunk szemben: az egyháznak az államtól elkülönített működésének térhódításával, az államegyháziság elemeinek visszaszorulásával növekszik az egyh. függetlensége saját tisztségviselőinek kinevezése terén. A legtöbb ország esetében, ahol még valamilyen sajátos szabályt kell követni, az államnak már többnyire csak ahhoz van joga, hogy a kinevezésről annak közzététele előtt értesítést kapjon. - Mo-on a kormány és a Sztszék közt 1990. II. 9: létrejött megegyezés értelmében hatályát vesztette az 1964-es részleges megállapodás, mely a pp-ök kinevezése terén az állam közreműködését lehetővé tette. Tehát ma semmilyen egyh. állás betöltésében nem vesz részt az állam. Eszerint tehát a pp-ök kinevezése a lat. egyh-ban: 1) általában pápai szabad adományozással; 2) néha azonban választással és pápai megerősítéssel; 3) olykor pedig nemzetk. megállapodás alapján különös módon történik. - 2. A kinevezés lefolyása. Az egyetemes jog szerinti, szabad pápai adományozással történő kinevezést előkészítő eljárás 2 nagy szakaszra tagolódik: a. A jelöltek jegyzékének összeállítása. Ez a tartomány pp-einek v. - ha a körülmények indokolják - a ppi konf-nak a feladata. A ppségre alkalmasnak tartott papok jegyzékét 3 évenként kell közösen és titokban összeállítani. Az Egyh. Közügyek Tanácsának 1972. III. 25-i határozatai és normái, melyek az egész előzetes vizsgálatot részletesen szabályozták (AAS 1972:386.) kifejezetten jelezték, hogy a listák összeállításában - még akkor is, ha azok tartományonként készülnek - csak azok a pp-ök vehetnek részt, akiknek a konf-ban döntési szavazati joga van. Ezek a listák nem konkrét ppségre szólnak, hanem a pp-nek alkalmas személyek nevét tartalmazzák. Ezeket a jegyzékeket a testület elnökének a pápai követ útján az Ap. Sztszékhez kell terjesztenie. De minden egyes pp. is előterjesztheti a Sztszéknek azoknak a papoknak a nevét, akiket méltónak és alkalmasnak tart a ppségre (377.k. 2.§). Mindezek a listák és előterjesztések azonban semmiképp sem csorbítják a pápa teljes szabadságát a jelöltek megválasztásában. Ő mindig kinevezhet olyanokat is, akik nem szerepelnek ezekben a jegyzékekben. Ez a szabad adományozás fogalmából is következik. - b. A pápai vizsgálat. Amikor konkrét ppi hivatalra való kinevezésről van szó, az adott tisztségre hármas listát állítanak össze. Ha →megyéspüspököt v. →koadjutort kell kinevezni, a Sztszéknek felterjesztendő hármas listához a pápai követnek közölnie kell a saját véleményét, meg kell tudakolnia és a Sztszék felé továbbítania kell az érintett egyhtart. metropolitájának és szuffraganeus pp-einek, továbbá a ppi konf. elnökének javaslatát. Meg kell hallgatnia ezenkívül egyenként néhány tagot az illető egyhm. székeskáptalanjából és a tanácsosok testületéből. Ezenkívül, ha hasznosnak ítéli, ki kell kérnie - egyenként és titokban - egyes más klerikusok és világiak véleményét is (377.k. 3.§). →Segédpüspök kinevezése előtt a legalább 3 nevet tartalmazó listát az a mpp. állítja össze és terjeszti be a Sztszékhez, aki egyhm-je számára spp-öt kíván (377.k. 4.§). Sz.Sz.A.

Péterffy I:160. - Temesváry 1922:148, 324, 373. - Ebner-Rupp Géza: A m. pp-ök kinevezésének joga kánonjogi szempontból. Bp., 1926. (dissz.) - Galló Béla: A m. kir. főpapkinevezési joga. Bp., 1927. (dissz.) - Fábián Mihály: Pp-választási jog az erdélyi róm. és g.k. egyhm-kben. Kolozsvár, 1946. (dissz.) - Erdő 2003:314.