Magyar Katolikus Lexikon > P > pénzújítás


pénzújítás: kincstári jövedelmi forma a középkorban. - A pénzkibocsátási felségjog gyakorlásának alapján szinte általánossá vált a pénz időnkénti, rendszerint évenkénti cseréje. Ez azt jelentette, hogy a kibocsátott pénz a következő kibocsátásig volt forgalomképes, s akkor (illeték levonása mellett) új pénzre kellett váltani. Az illeték a kincstár jövedelme volt. - Mo-on I. András (1046-60) vezette be a ~t, ami később →pénzrontással a dénár válságához vezetett. Részben ez eredményezte értékálló, évi beváltás alá nem eső idegen pénzek, →friesachi és →bécsi dénárok mo-i beáramlását. IV. Béla (1235-70), a válságon javítandó, Szlavóniában olyan pénzeket veretett (→báni pénzek), amelyek ugyancsak nem estek évi beváltási kötelezettség alá. A megoldást az értékálló m. dénár jelentette volna. Ennek megteremtésével Károly Róbert (1308-42) kísérletezett pénzreformjában (→magyar pénztörténet), de sikertelenül. Végül Mátyás kir. 1467-es reformja valósította meg, s az évi beváltásból eredő hasznot új adóval helyettesítette. G.I.

Hóman 1916.