Magyar Katolikus Lexikon > P > pénzérme


pénzérme: →pénz, melynek súlyát és nemesfémtartalmát a veret révén kibocsátója garantálja. - Közel-Keleten a perzsák vezették be, arany ~t a királyok, ezüst ~t a tartományok vertek. -Az ÓSz a perzsa időszakban az aranydrachmát (Ezd 2,69; Neh 7,69), az aranydareikát (2Krón 29,7; Ezd 8,27) és az ezüstsékelt (Neh 5,15) említi. A Palesztinában talált legrégibb ~ a Kr. e. 6. sz. közepéről való: attikai ezüst tetradrachma Jeruzsálemből. - A perzsa fennhatóság alatt (Kr. e. 5-4. sz.) Júdea tartományának joga volt ezüst ~ verésére. Értékét a →sékelhez viszonyították. - Nagy Sándor a pénzverés jogát megvonta Júdeától, és az attikai mértéket követő gör. ~ket forgalmazták. A ~ egysége az aranysztatér és az ezüstdrachma lett, súlyuk 4,3 g volt. Nagyobb egységek a didrachma (kétdrachmás) és a tetradrachma (négydrachmás). - Nagy Sándor halála után a Ptolemaidák föníciai ~ket vezettek be, melynek egységei a drachma, a sékel, a mina és a talentum. Júdea vsz. ekkor is verhetett saját ezüstpénzt. A Szeleukidák visszatértek az attikai ~khez, de forgalomban hagyták a föníciaiakat is. - A Hasmoneusok és Nagy Heródes csak réz ~ket verethettek. A rómaiak is hozták a saját ~iket. Aranypénzük az aureus volt, mely 25 ezüstdénárt ért. Az ÚSz-ben legtöbbször ez utóbbi fordul elő (Mt 18,28; 20,1-2; 22,19; Mk 12,15; 14,15; Lk 7,41; 10,35; 20,24; Jn 6,7). Az ezüstdénár két változatban került forgalomba: lat. feliratos (Lyonban verték) és gör. feliratos (Szíriában verték). Augustus idején az attikai tetradrachma súlyát (17,4 g) 15 g-ra csökkentették, hogy a drachmát és a dénárt könnyebb legyen átszámítani. A legáltalánosabban használt róm. ~ az as volt; értéke a dénár 1/16-a. Két as egy dupondiust (Lk 12,6), négy as egy sestertiust ért. Az as fele volt a semis, negyedrésze a quadráns (Mt 5,26). Márknál szerepel még a lepton (Mk 12,42: a magyar fordításban itt és másutt is fillér v. krajcár szerepel csekély értékű ~ként), a quadráns fele. E sokfajta ~ használata indokolta a →pénzváltók szerepét a →templomadónál. - A 66: kitört felkelés után Júdea függetlenségének jeleként saját pénzt vertek Jeruzsálemben, kezdetben új ~ket, majd római ~kre vertek zsidó szimbólumokat. A Bar Kohba-felkelésnek (Kr. u. 132-135) szintén voltak saját ~i. R.É.

BL:1470. - Kroll 1993: 242.