Magyar Katolikus Lexikon > P > pécsi püspöki palota


pécsi püspöki palota: 9-16. sz. falszakaszokra épült. A 11. sz-ra tehető az a K-Ny irányú, az épület belsejében vonuló, az első emeletig érő, 2,4 m széles egykori várfal, amelynek koronáján a D-i szárny folyosója nyugszik. Ettől D-re, vele párhuzamosan fut a ~ DK-i sarkától a ppi levtár tornyáig a mai épület D-i homlokzatát alkotó 3 m széles fal, mely egyben a korábbi külső várfalat alkotta. - Az épület Dóm tér felőli szárnya a 10-11. sz: a mai fal síkjához képest 22 m-rel keletebbre helyezkedett el. Az 1064-es tűz (→pécsi székesegyház) a ~t is elpusztította (ez róla az első írásos adat). - 1093: Szt László kir. újból kijelölte a pécsi egyhm. határait, a ppséget különböző kiváltságokkal ruházta fel, s a további kir. szabadalmi megerősítések, birtok- és pénzadományok (1190, 1235) a szegyh-hoz méltó, új ~ épületét valószínűsítik. - A tatárjárás (1241-42) után az egyh. épületek védelmére megépült a mai belső vár korai változata. A 14. sz-tól a ~ több lépésben átalakult. Padlásterének DK-i sarkán egy gótikus zárterkély boltozati bordája látható, amely a ~ e helyen állt saroktornyának megmaradt részlete. A Ny-i kapubástya (Barbakán) közelében álló tornyot (1774 e. a ~hoz egy falszakasszal csatlakozott) állítólag Janus Pannonius pp. (1459-72) építtette. A ~ gótikus és kora reneszánsz kori építkezései, a pp-vár kiépítése, sarokbástyákkal való megerősítése Ernuszt Zsigmond pp. (1473-1505) elhatározásából történt. 1498: a pp-vár D-i oldalán címerével díszített erős kaputornyot építtetett, s ez egyben a vár védművekkel való megerősítésének a török hódoltság előtti befejezését jelenti. E kk. erődrendszer nagyobb részben ma is fennáll. -

A ~ reneszánsz stílusú átalakítása Szatmári György ppsége (1505-21) idején zajlott: a ~ D-i felének a külső várfalra történt áthidaló ráépítésével ekkor bővült az épület. Ezáltal jött létre az ún. „sötétfolyosó”, mely a D-i szárny Ny-i végében létesített báboskorlátos, reneszánsz díszlépcsőzethez, a palota feljáratához vezetett (innen továbbhaladva a szegyh. Ny-i bejárata volt megközelíthető). - A kk. épületrészek a 17-19. sz. alaprajzi felmérések, tervrajzok részleteiből rekonstruálhatók. A D-i szárnyat a 18. sz: többször módosították. Nesselrode pp. (1704-32), majd Klimó György pp. (1751-77) belső és külső átalakításokat végeztetett. 1774: Ny felé a levtári toronyig meghosszabbította a D-i szárnyat, benne helyezte el híres könyvtárát (→Klimó Könyvtár) és numizmatikai gyűjt-ét. - Scitovszky János pp. (1839-49) a Ny-i szárny egy részét a reneszánsz díszlépcsővel együtt lebontatta, s egy kpna helyén kis bővítéssel létesítette a mainak megfelelő főlépcsőházat; a K-i homlokzat D-i részét a Pollack-féle szegyh-zal harmonizáló romantikus stílusúra alakíttatta át. - A szegyh. felújítójának, Friedrich Schmidtnek az építésvezetője, August Kirstein a ~t 1879 k. látta el a mai neoreneszánsz külsővel. - A ~ berendezését 18-19. sz. bútorok alkotják. Falfelületein a pécsi pp-ök olajképei s más 18-20. sz. olajfestmények, rajzok, Klimó pp. gyűjt-éből származó metszetek. Nagy értéket képviselnek a főlépcsőházban s a ppi szalonban függő, bibliai témájú, 17. sz. brüsszeli gobelinek, szobrok, stb. Boros László

Petrovich Ede: A ~. 1981. Pécs. (kz. a kápt. levtárban) - Die Bischofsburg zu Pécs. Archäologie und Bauforschung. Szerk. Szijártó Kálmán-G. Sándor Mária. Bp., 1999. (Hefte des deutschen Nationalkomitees XXII.) - Farbaky Péter: Szatmári György, a mecénás. Bp., 2002. (Művészettört. füzetek 27.)