🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > párduc
következő 🡲

párduc, leopárd (lat. Panthera pardus): a ragadozók rendjébe, a nagymacskák alrendjébe tartozó, Afrikában és Ázsiában honos, fekete vagy sárga alapon fekete foltos bundájú macskaféle. - A Szentírásban foltos (Jer 13,23), gyors (Hab 1,8), alattomos (Jer 5,6; Oz 13,7), hegyekben tanyázó (Én 4,8) ragadozó. A messiási korban megszelídült (Iz 11,6). Dán 7,6; Jel 13,2: az egyik világhatalom jelképe. - Physiologus szerint ha jóllakott, 3 napig alszik. Utána fölébred és olyat ordít, hogy az állatok mind követik, a sárkány kivételével. Így támadt fel Krisztus harmadnapra, s követi mindenki, zsidók és pogányok, kivéve az ördögöt. - A kk. festményeken és írásokban gyakori Krisztus-szimbólum. **

Lipffert 1976:39. - BL:1428. - Sachs 1980:286. - Physiologus 1986:34. (16.)


párduc: a ragadozók rendjébe tartozó, Afrikában és Ázsiában honos, sárga alapon fekete foltos, vagy fekete bundájú macskaféle. – Afrikában a sűrű erdőkben és a nyílt füves térségeken egyaránt előfordul. Éjszaka vadászik, zsákmánylistája rendkívül sokrétű, az apró rágcsálóktól fel az antilopokig, madarakig, hüllőkig. Ügyesen mászik a fára, nagyobb zsákmányát gyakran oda rejti a keselyük elől. A nőstény három hónapi vemhesség után 2–3 kölyköt ellik. – Lásd MKL X:613. S.E.