pápai tized: a katolikus Egyházban a keresztesháborúk idején a Szentszéknek fizetett adó. Nem szabad összetéveszteni sem a →péterfillérrel, sem az →egyházi tizeddel! - III. Ince p. (ur. 1198-1216) 1199: kötelezte a papságot és a szerzetesrendeket, hogy jövedelmük 1/40 részét áldozzák a Szentföld visszafoglalására induló →keresztes hadjárat javára. A ~ alkalmi beszedésére az egyes országokba pápai adószedők mentek. A mértéket hamarosan 1/20 részre emelték. 1216 óta már állandó adót szedtek a Szentföld felszabadítása érdekében. A II. →lyoni zsinat 1274: előírta, hogy 6 é. át az Egyh. jövedelmének 1/10-ét erre áldozzák. - Az aranyforint verésével Firenze megoldotta az állandó értékű világkeresk. pénz problémáját; használatával megszűnt a pénzviszonyok bizonytalansága; pl. 1323: a pézreform előtt 35 féle hazai és külf. pénz volt forgalomban Mo-on. A 13. sz. végén Eu-szerte használták a forintot, mely K-en is sikerrel versenyzett Bizánc aranyával. A pápai kamara a forintot tette hivatalos pénzévé, adószedői mindenhol aranyban szedték a tizedet. - X. Gergely p. (ur. 1271-76) a modenai Gellértet küldte Mo-ra, aki 5 év alatt 66.000 márkát (1,5 millió Ft-ot) gyűjtött össze IV. (Kun) László (ur. 1272-90) alatt. Ez az adószedés a Sztföld utolsó ker. vára, Akkó 1291: tör. bevétele után sem szűnt meg. I. Károly Róbert (ur. 1307-42) korában 1308-11: szedték először. Az elrendelő V. Kelemen p-ról (ur. 1305-14) jegyezte föl a Chronica Hungarorum (Budai krónika, →Hess András), hogy a tengerentúli hadjáratra „nagy bölcsen roppant pénzösszeget gyűjtetett, de nem láttuk, hogy valami valóban történt volna annyi kincsen”. 1317-20: Rufinus p. adószedő akadálytalanul kezdhette meg a XXII. János p. (ur. 1316-34) által Eu. minden ker. országára keresztes hadjárat címén kivetett adó beszedését. 1331: új adószedők érkeztek. Az egyházfők és az alsópapság támogatásával I. Károly tiltakozott az adószedés ellen, de alkudozások után engedélyezte. A ~szedők 10 éven át működtek hazánkban. 1332-37: Berengár fia Jakab és adószedő társai kb. 9400 márkát, azaz 620.000 aranykoronát gyűjtöttek össze. I. Károly a ~ 1/3 részét szomszédos 'félhitű népek' (oláhok, rutének, szerbek) ellen tervbe vett hadjáratokra lefoglalta. A hazai papi jövedelmek tizede - a be nem hajtható hátralékra 7,5%-ot számítva - kb. 1 millió aranykoronának felelt meg. A kivitt összeget az mérsékelte, hogy a kezelés költségeit a pápai kamara viselte, a kir. csupán az adószedők ellenőreit díjazta. A ~ megadóztatása felségjog alapján történt, s egyértelmű volt a mo-i egyh-ak jövedelmének közvetett megadóztatásával. Az adóregále elvének kialakításával és a regálejog érvényesítésével a m. kir. olyan vagyonokat és jövedelmeket is igénybe vehetett, melyek a kor fölfogása szerint adómentesek voltak. - A ~ későbbi behajtása is akadozott, mert I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342-82), úgy mint apja, a ~ 1/3-ára igényt tartott. 1352: Johanna nápolyi kirnő 300.000 aranyforintnyi (3.475.000 aranykorona) hadikárpótlásának elengedéséért a p. hozzájárult, hogy 1352. XI-1356. XI: az összes mo-i egyh. javak tizedét a hitetlenek (tatárok, litvánok) elleni „kereszteshadak” költségére fordíthassa. Megbízta a zágrábi, váradi és csanádi pp-öket, hogy e tizedet a ~szedőktől behajtván, a kir-nak adják át. - VI. Ince p. (ur. 1352-62) ezt 1359-63: meghosszabbította, s így a ~ lassan a kir. kincstár rendes jövedelmévé lett. A papság alig heverte ki a velencei és szerb háborúk miatt rárótt adók és „önkéntes szolgáltatások” terhét, amikor 1359: újra megjelentek a p. adószedők. Arnoldus de la Caucinának 4 év alatt sikerült egyévi adó nagyobb részét (kb. 550.000 aranykoronát) begyűjtenie. 1363 tavaszán I. Lajos kir. eltiltotta őt a további adószedéstől. - Amikor V. Orbán p. (ur. 1362-70) 3 évi adóra való igényét bejelentette, I. Lajos elutasította, a régi hátralékok behajtását sem engedte. A tilalmat 1363-70: érvényesítette, amit Orbán p. császárbarátságával s a skizmatikus bolgárok, oláhok és boszniai eretnekek elleni keresztes háborúival indokolt. A ppi kinevezések nézeteltérései miatt csak 1371: sikerült XI. Gergely p-nak (ur. 1370-71) Lajos kir-tól 1 é. tized behajtására engedélyt szereznie. Adószedői 1371 őszén eredménytelenül próbálkoztak. - A török veszély küszöbén, az új pápai megbízott, Stefani Péter csak 1373: kezdhette meg a beszedést, fél év alatt csupán 11.900 aranyforintot, 137.802 aranykoronát. 1376: Bernát bolognai pp. még a behajtás kezdetéig sem jutott el. 1382 nyarán Lajos engedélyezte VI. Orbán p-nak (ur. 1378-89), akit az avignoni ellenp-val szemben támogatott, a tized behajtását. 1415: a török háborúra adózó m. nemességet XXIII. János p. (ur. 1410-15) fölmentette a ~ alól. 88

Hóman-Szekfű II:102. - Mo. és a Szentszék kapcsolatának 1000 éve. Bp., 1996. (Rácz György: Az Anjou ház és Szentszék 1301-1387)