Magyar Katolikus Lexikon > P > pálosok


pálosok, Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje (lat. Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae, OSPPE): magyar alapítású férfi remete rend. - Nevük kezdetben keresztúri remete barátok, ágostonos barátok, 1309: Szt Pál Első Remete rendje, a 17. sz: Első Remete Szt Pál Szerzeti, 1883: ~, ném-ül 1750 u. Pauliner. - A remeték jelenléte Mo-on a kerséggel egyidős. Egyenként v. kisebb csop-okban leginkább domb- és hegyvidéken, forrás közelében telepedtek le, formális alapítás nélkül, de a földesúr tudtával. A remetetelepek a mpp-ök joghatósága alá tartoztak. - Legkorábbi emlékeink a mecseki remetékről maradtak fönn. Bertalan pécsi mpp. 1225 k. a Patacs és Ürög közötti hegyen Szt Jakab ap. tiszt-ére klastromot emelt a remetéknek, és bőven ellátta azt birtokokkal. Rövid szabályzatot is adott nekik. A Pilis-hg. remetéinek 1250 k. (B.) →Özséb esztergomi knk. lett a vez-je. 6 remetével együtt a Pilis Ny-i lábánál, a mai →Klastrompuszta helyén fölépítette a Sancta Crux (Keresztúr) nevű mon-t. Példájukat másutt is követték Mo-on, de úgy látszik a 14. sz. elejéig nem volt egységes nevük és szervezetük. Keresztúrról, ahol kápt-jaikat tartották, az okl-ekben keresztúri remete barátoknak, máskor ágostonos barátoknak nevezték őket. - A r. keletkezését csak a Vitae fratrumból ismerjük. Özséb és a veszprémi egyhm-ből több perjel és remete IV. Orbánhoz (ur. 1261-64) fordult, hogy engedélyezze részükre az →ágostonos regulát. 1263: a p. megbízta Pál veszprémi pp-öt, hogy ha a remeték anyagi ellátását biztosnak találja, engedélyezze számukra a regula követését. A pp. anyagi helyzetüket nem találta kielégítőnek, ezért elrendelte, hogy csak a meglevő és megnevezett 7 remeteségben lakhatnak az általa adott szabályok szerint. A pécsi és az egri egyhm. remeteségeit föltehetően csak fokozatosan tudták egységbe tömöríteni a keresztúri barátok. 1291: kérték szabályaik megerősítését Benedek veszprémi pp-től és Lodomér esztergomi érs-től. Lodomér a szabályokat kibőv., és 1297: András egri pp. is átírta és megerősítette. - 1308: →Gentilis bíb., p. követ engedélyezte számukra a ágostonos regula követését, s ekkor még keresztúri barátoknak nevezte őket, 1309: levelében kápt. tartását és konstitúciók alkotását engedélyezte. - A ~ 1309-től a néhány évvel korábban alapított, Buda közelében fekvő →szentlőrinci monostorban tartották évi kápt-jukat, és az lett a generális perjelek székhelye is. XXII. János p. (ur. 1316-34) 1327: a korábban ferences László kalocsai érs-et kérte, hogy tájékoztassa a ~ életkörülményeiről. Az érs. jelentését csak rövid összefoglalás őrizte meg a Vitae fratrumban, eszerint Mo-on ekkor kb. 30 mon-uk volt, s azok 12-20 szerz-t tudtak megfelelően eltartani. Ezeken kívül hegyek és erdők magányában, különösen az orsz. határai felé számtalan remete élt magányosan v. kis csoportokban. - 1328: kapták meg az első p. kiváltságlevelet I. Károly Róbert (ur. 1308-42) kérésére. Ebben XXII. János p. (ur. 1316-34) engedélyezte Szt Ágoston reguláját, generális perjel választását a kápt-on, fölmentette a remetéket a tized fizetése és a zsin-okon való kötelező részvétel alól. 1341-től a remeték az addigi szürke kámzsa helyett fehéret viseltek, hogy megkülönböztessék magukat a kóborló remetéktől. 1340: Nicolaus Teutonicus generális perjel tárgyalása nyomán 4 ném. remeteház csatlakozott a r-hez, amit később több is követett. VI. Kelemen (ur. 1265-68) 1352: megengedte, hogy a mon-aikhoz tartozó familiárisokat, világiakat gyóntathassák. - I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) több mon-t alapított, köztük a legnevezetesebb →Márianosztra. Kérésére XI. Gergely (ur. 1370-78) a r. tagjait és mon-ait 1377: kivette a mpp-ök joghatósága alól és közvetlenül a Sztszék alá rendelte. 1381: a kir. megszerezte Velencétől Remete Szt Pál erekylyéit, s azt a szentlőrinci mon-ban helyezték el. A köv. évtizedekben sokan zarándokoltak ide. 1382: vsz. Nagy Lajos indítására László oppelni hg., aki 1367-72: nádor volt, alapította az első lengy. pálos mon-t →Częstochowa mellett a Jasna Górán, mely a Bold. Szűz képe által a lengy-ek nemz. szentélye lett. - A 14-15. sz: a horvát tengerparton és Isztriában is létesültek mon-aik; Au-ban 1414: Ranna, 1476: Bécsújhely. Rómában 1454: a Monte Celión a Santo Stefano Rotondo-tp-ot kapták meg a p-tól. 1470 k. a Dráva és Száva közötti országrésszel együtt 58 mon. állott Mo-on, 1526-ig ehhez még 12 járult, részben átvétel más r-ektől, részben új alapítás. Ezeken kívül 1470 e. 17 rövidebb életű, megszűnt remeteségről tudunk. - I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) 1475: tekintettel a r. erősödésére, IV. Sixtus p-tól (ur. 1471-84) kérte, hogy a Szt Márk-tp. bíb-át nevezze ki a ~ protektorává és advocatusává, hogy a róm. kúriában a r. érdekeit képviselje. A prem-ek zsámbéki és csúti mon-át, s Óbuda közelében Fehéregyházat a ~nak adta. Később a ~ a visegrádi és szentjobbi bencés mon-okat kapták meg. 1524: még folyamatban volt egy pálos klastrom alapítása: gergellaki Buzlay Miklós fiai, Farkas és István, valamint nagybátyjuk, Buzlay Mózes özvegye, Podmanini Anna a Fejér vm. Tét birtokon (talán a Velencei-tó környékén) terveztek a remetéknek mon-t állítani. - Az évi generális kápt-t a mon-ok perjelei és a discretusok (egy-egy v. több mon. közös kiküldöttei) pünkösdkor tartották. Ekkor a generális perjel és a házak perjelei jelképesen lemondtak tisztségükről, de rendszerint újra megválasztották v. megerősítették őket. 1439-ig a generális perjelek tisztségének időtartama változó volt. IV. Jenő p. (ur. 1431-47) 1439. IV. 11: előírta, hogy minden szökőévben, tehát 4 évenként mást válasszanak generálisnak. Újraválasztani valakit csak 4 év elmúltával lehetett. 1576-ig érvényesült ez a választási rend. A generális perjel nevezte ki helyettesét, a vikárius generálist, és a titkári feladatot ellátó sociusát, továbbá a mon-ok perjeleit. 1310: Újhelyt, 1358: Jenőn, 1373: Diósgyőrött említettek először a források vikáriust. A vikáriusok 2 v. több mon. élén állottak, és a kápt-on ők voltak a definitorok, a határozatok előkészítői. 1470 k. készült az egyetlen forrás, a Pázmány Péter által fölhasznált és megörökített mon-katalógus, amelyből a vikariátusok beosztását ismerjük. Eszerint 20 mon.: Szentlőrinc, Nosztra, Diósgyőr, Gombaszeg, Lád, Újhely, Ungvár, Bereg, Kápolna, Szentmihályköve, Szentlászló (Baranya vm.), Told, Szentpéter, Garic, Remete (Zágráb vm.), Csáktornya, Gvozd, Örményes, Jenő és Csatka perjelei voltak egyúttal vikáriusok is. 1471: a generális perjel a p-hoz fordult, és 10 nagyobb hazai mon.: Szentpál (Buda mellett = Szentlőrinc), Diósgyőr, Újhely, Kápolna, Szentmihályköve (Erdély), Örményes, Csáktornya, Garic, Remete és Lepoglava részére búcsú engedélyezését kérte. Lepoglava kivételével mindegyik vikáriusi székhely volt. - A 16. sz. közepéig a r. megőrizte remete jellegét: mon-aikat lakott helyektől távol építették; imádság, olvasás, elmélkedés és kétkezi munka töltötte ki napjaikat. Nem törekedtek magasabb tanulm-okra és lpászt. feladatokra. Csak kisebb birtokaik voltak. Malmot és szőlőt igyekeztek szerezni, halastavakat létesítettek, hogy a legszükségesebb ételt és italt biztosítsák. - A 14. sz-tól a 16. sz. elejéig a ferencesek mellett a ~ voltak a legkedveltebb szerz-ek Mo-on, tp-aik szerények voltak, torony, kereszthajó és oldalhajók nélkül. A szentély rendszerint a nyolcszög 3 oldalával zárult. A konventépület többnyire a tp. É-i oldalához csatlakozott. 1600-ig saját misszálét használtak, amit 1490 k. Bázelban, 1514 és 1537: Velencében, és saját breviáriumot, amit 1488 k. Bázelban, 1537 és 1540: Velencében nyomtattak, azután áttértek az egységes római mise- és zsolozsmáskv-re. - 1526 nyárutóján a mohácsi csatát követően a Budára vonuló törökök 11 pálos mon-t kifosztottak és fölégettek, 25 szerz-t megöltek, többet megsebesítettek, IX. 7-től 10 napon át fosztogatták és pusztították a r. közp-ját, a szentlőrinci mon-t, végül fölégették értékes kvtárával együtt. Ezután a kettős kir-választás belharcai, majd 1541-től a török terjeszkedés és a reformáció következtében néhány évtized alatt rohamosan elnéptelenedtek a hazai pálos ktorok. Házaik egy részét, főként ÉK-en a hatalmaskodó és fosztogató főurak miatt kellett elhagyniuk. 1570: Károly főhg. a generális perjel kérésére utasította az orsz. lakóit, hogy a pálos perjelektől semmit sem szabad a generális hozzájárulása nélkül zálogba venni, mert elkótyavetyélik a r. vagyonát. - Életfolytonosságát csupán Máriavölgy (Thall) és a horvát Lepoglava mon-a tudta megőrizni, továbbá rövidebb megszakításokkal Elefánt, Csáktornya és a Zágráb melletti Remete. Máriavölgy lett a r. új központja, a generális perjel székhelye. Onnan indítottak szívós küzdelmet egykori birtokaik visszaszerzésére. A 17. sz. 1. felében visszatelepültek 4 korábbi helyükre, Wondorfra, Sátoraljaújhelyre, Ládra, Terebesre. 1638: Pápán alapították egyik legjelentősebb házukat. 1652: Nagyszombatban zálog ellenében házat szereztek, hogy növendékeik az egy-en teol-t tanulhassanak. 1686 u. hamarosan letelepedtek Pesten és Pécsett. Később még 4 elpusztult régi mon-ukat (Nosztra, Jenő/Tüskevár, Diósgyőr, Család) sikerült helyreállítani, 8 új helyen kisebb rezidenciájuk létesült. - A lengyel mon-ok már a kk-ban külön rtart-t képeztek. 1643: a lengy. prov. 11 régi és 2 új mon-t számlált 200 szerz-sel, a svábországi 5-öt 22, Isztria és a horvát tengerpart 7-et ugyancsak 22 szerz-sel. Au-ban 2 házuk állott szintén 22 fővel. A 4 horvát mon. között Lepoglava volt a legjelentősebb, 1643: 24 szerz. lakta, a többi 3-at összesen 16. A Dráván inneni Mo-on 6 házban 41 szerz. élt, ebből 14 Máriavölgyben, 15 Elefánton. 1643: Rómában kinyomtatták a ~ új konst-ját, de a tengeri úton a példányok nagyrészt odavesztek, s ezért 1646: Bécsben újra kellett nyomni. Ez időtől tűnt föl a rend magyar megjelölése: Első Remete Szt Pál Szerzeti. A 18. sz. első felétől ném-ül Pauliner a nevük, míg a ~ elnevezéssel csak 1883 óta találkozunk. -

1700: a m. rtart-tól különvált a horvát-osztrák prov., amely 1710: kettévált, a horvátok központja Lepoglava. 1721: a m. rtart-t hivatalosan 5 konvent, 12 rezidencia és a róm. ház képezte, 161 rtagot számlált. A lengy. prov. létszáma ugyanakkor 250, a rajnai-sváb tart-é 35, az isztriaié 48, a horváté 123, az osztráké 80 tag. 69 helyen 697 szerz-t számlált a r. 1726: Rómában kinyomtatták, 1727: bevezették az új r. szabályokat. - XIV. Kelemen p. (ur. 1769-74) 1770: Esterházy László Pál generális perjel kérésére a ~at a →monasztikus rendek közé sorolta, hivatkozva IX. Bonifác p. (ur. 1389-1404) 1401. évi privilégiumára, amely a karthauziak összes kiváltságában részesítette őket. A 17. sz-tól kezdve egyre nagyobb részt vállaltak a paphiánnyal küzdő Mo. lpászt. feladataiban. Pápán és Sátoraljaújhelyt, majd a JT föloszlatása (1773) után Szakolcán, Szatmárnémetiben, Ungváron és Székesfehérvárt gimn-ban is tanítottak. - II. József (ur. 1780-90) nem látván „hasznosnak” tevékenységüket, 1786. II. 7: Mo-on s az örökös tart-okban kihirdette a r. eltörlését. A m. rtart. létszáma ekkor 313 volt. 1819: Porosz-Lengyo-ban, 1864: Orosz-Lengyo-ban záratták be a rházaikat. Ezután csak a częstochowai és a krakkói mon. maradt életben. - 1919 u. Lengyo-ban ismét erőre kapott a r., 1931: új konst. lépett életbe. Több sikertelen kísérlet után lengy. ~ segítségével 1934: Budán a Gellérthegy oldalában, 1935: Pécsett, 1940: Petőfiszálláson (Pálosszentkút) alapítottak a ~ ismét házakat Mo-on. - 1950: az új m. rtart-nak 21 pappá szent. és kb. 20 segítőtestvér tagja volt. 1979: Lengyo-ban 9 mon. és 3 rezidencia, Rómában 1, az USA-ban (Doylestown, Pa.; Kittaning) és Svédo-ban (Stockholm, Nyköping) 2-2, Jug-ban 1 szerzház tartozott a r-hez 226 szerz-sel, közöttük 122 pappal. 1987: Josef Platek generális perjel bevezette a legújabb konst-t. - A ~ eredetéről, tört-éről, szabályaikról viszonylag bőven maradtak emlékek. - a) Kb. 1300 Mohács előtti okl. az egyes ktorok levelesládáiból Máriavölgybe, II. József r-et föloszlató parancsa 1786 u. a Kamarai, majd az Orsz. Levtár-ba került. Az okl-ek kisebb része családi levtárakkal jutott ugyanoda. 1750: Gindl Gáspár az akkor föllelhető, Máriavölgyben őrzött okl-ekről egy hatalmas jegyzéket készített, amely szintén az Orsz. Levtárban található. - b) 1520 k. →Gyöngyösi Gergely, a r. generális perjele végigjárta a mon-okat, és okl-eikről jegyzéket, regesztákat készített. Ez az Inventarium privilegiorum omnium et singulorum domorum kz-os mű első fele, a bpi Egy. Kvtár őrzi, szövege mon-onként elosztva megjelent a Documenta artis Paulinorum 1-3. köt-ben. Az Inventarium 2. fele a r. egyh-tól kapott privilégiumainak gyűjteménye, kiadásuk nagyrészt megtalálható Mallechich és Fijalek műveiben. - c) A Vitae fratrum a r-nek Gyöngyösi Gergely által 1525 k. összeáll. tört-e a generális perjelek köré csoportosítva. Kritikai szövegkiadása: Vitae Fratrum Eremitarum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae. Kiad. Hervay Ferenc Levente. Bp., 1988. - d) A r. szabályokat a 15. sz: a Constitutionesben foglalták össze. Az évente tartott kápt-ok részletes határozatai csak töredékesen maradtak meg. - A ~ címere: ovális pajzs kék mezejében, zöld talajon álló természetes színű pálmafa, melyhez két oldalról egy-egy természetes színű, sörényes hímoroszlán ágaskodva támaszkodik. A fa tetején nyitott szárnyú, fekete holló, csőrében egy darab kenyér. - Jelmondat: „Duplicavit annonam” ('megkettőzte a járandóságot'). - A rend generális perjelei: 1250: B. Özséb, 1270: I. Benedek, 1290: I. István, 1300: Lőrinc, 1325: II. István, 1330: I. Miklós, 1336: I. Péter, 1341: I. Miklós másodszor, 1345: I. Péter másodszor, 1353: II. Miklós, 1362: Tristianus, 1367: II. Péter, 1369: Tristianus másodszor, 1371: I. András, 1376: III. Péter, 1377: I. Tamás, 1381: III. Miklós, 1387: ?, 1393: Etei I. György, 1396: ?, 1403: Etei I. György másodszor, 1410: László, 1412: Etei I. György harmadszor, 1418: IV. Péter, 1426: Lukács, 1431: I. Ferenc, 1434: II. Benedek, 1441: Márton, 1444: Bereck, 1448: III. István, 1452: Fúró IV. István, 1456: Vince, 1459: II. András, 1460: I. János, 1464: III. András, 1468: V. Péter, 1472: I. Gergely, 1476: Szombathelyi II. Tamás, 1480: I. Gergely másodszor, 1482: Szegénded Bálint, 1484: Szombathelyi II. Tamás, 1488: Zalánkeméni VI. Péter, 1492: III. Benedek, 1496: Zalánkeméni VI. Péter másodszor, 1500: Bódog IV. Miklós, 1504: Lórándházi V. István, 1508: Balaszentmiklósi II. Gergely, 1512: Lórándházi V. István másodszor, 1514: Domonkos, 1516: Zalánkeméni II. János, 1520: Gyöngyösi III. Gergely, 1522: III. János, 1524: Zalánkeméni II. János másodszor, 1528: (III.?) János (másodszor?), 1532: Hadnagy II. Bálint, 1537: Pesti Gáspár, 1540: Imre, 1546: Ferenc, 1548: Egri V. Gergely, 1552: Imre, 1556: Hatay III. Tamás, 1560: II. György, 1563: VII. Péter, 1569: Mihály, 1571: VIII. Péter, 1576: →Ternavai István, 1593: →Bratulics Simon, 1611: Zaicz János, 1628: Biel Rudolf, 1632: Gruskovich Márton, 1640: Stassewszky Miklós, 1644: →Borkovics Márton, 1651: →Ivanovics Pál, 1653: Borkovics Márton másodszor, 1663: Ivanovics Pál másodszor, 1669: →Kéry János, 1675: →Benkovich Ágoston, 1681: Bébery Gergely, 1687: Mihalski Rafael, 1690: Barilovich Lajos, 1695: →Mallechich Gáspár, 1702: →Esterházy Imre, 1709: Barilovich Lajos másodszor, 1714: Kristolovecz János, 1721: Koczbialovicz Krizosztom, 1727: →Demsich István, 1733: Koczbialovicz Krizosztom másodszor, 1739: →Musar András, 1745: Ordódy István, 1750: Ittinger Mátyás, 1754: Rósa Ferenc, 1760: Löderer György, 1763: Tomasich Gellért, 1769: Esterházy László Pál, 1778: Ordódy Károly, 1785: Gindl Gáspár. - A pesti (egyetemi) tp-uk alapkövét 1715. V. 14: Bakay Imre prior tette le (déli kerti szárny). Ekkor kapták a częstochowai kegykép rézlemezre festett másolatát. 1720. V. 22: kápolnát kezdtek építeni Jézus öt Szt Sebe tiszt-ére, 1721. I. 1: áldotta meg a prior, V. 3: Jézus öt Szt Sebe Társulatot alapítottak. 1722: Mayr Ágoston prior alatt fejezték be a D-i szárnyat: a földszinten az ebédlőt, az emeleten megfelelő cellákat. H.F.L.

Eggerer, A.: Fragmen panis corvi ... Annalium ... Ordinis Fratrum Eremitarum Sancti Pauli Primi Eremitae ... Wien, 1663. (túlnyomórészt a Vitae fratrumot ismétli torzításokkal) - Mallechich, G.: Quadripartitum regularium, in quo primo de privilegiis ... Ordinis S. Pauli Primi Eremitae... Uo., 1708. - Benger, N.: Annalium... Ordinis Fratrum Eremitarum S. Pauli Primi Eremitae volumen secundum ... ab 1663 usque ad a. 1727. Pozsony, 1743. - Zákonyi M.: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos ktor tört. Bp., 1911. (Klny. Századok 1911:513, 586, 686, 764.) - Fijalek, J.: Zbiór dokumentów zakonu OO. Paulinów w Polsce. Kraków, 1938. - Kisbán I. - Nasza Przesztošć 1969:181. (J. Zbudniewek: A lengy. monostorok tört-éről) - Swidzinski, Stanislaw: Constitutio Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae ... ante 1643. Bonn, 1970. - DIP VI:25. (s.v. Monaci di S. Paolo primo eremita) - Documenta artis Paulinorum. 1-3. köt. Összeáll. Gyéressy Béla-Hervay Ferenc. Bp., 1975-78. (benne az „Inventarium” ktorokra vonatkozó regesztái) - Török József: A m. pálosrend lit-jának forrásai, kialakulása és főbb sajátosságai (1225-1600). Bp., 1976. (dissz.) - Mályusz emlékkv. Uo., 1984:159. - Gyöngyösi, Gregorius: Vitae fratrum eremitarum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae. Kiad. Hervay F. L. Uo., 1988. - Takács 1992:43. - Varia Paulina. Pálos rendtört. tanulm-ok I. Szerk. Sarbak Gábor. Csorna, 1994. - Török-Legeza-Szacsvay 1996. - Vigilia 2001. (Sarbak Gábor: Pálosaink írásbelisége a kk. végén) - Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a kk. Mo-on. Bp., 2003.