Magyar Katolikus Lexikon > P > Prédikátor könyve


Prédikátor könyve, Préd: protokanonikus ószövetségi bölcsességi könyv. - I. Elnevezése. Héberül Kohelet (a kahal, 'összegyűlni', 'szót vinni' szóból) és azt jelöli, aki a nép gyülekezetében (gör. ekklészia, ebből a gör. név: Ekkléziasztész, lat. megfelelője: Ecclesiastes) hivatásszerűen viszi a szót. - II. Keletkezése. A szerző palesztinai zsidó (talán az É-i országrészből), aki mondanivalóját egy Koheletnek nevezett személy ajkára adja (1,2; 7,27; 12,8-10) és egyértelműen elkülöníti magát tőle (12,9-14). Tartalmi és nyelvi sajátságai alapján a Kr. e. 3. sz: keletkezett. - Címe (1,1) után a „hiúságok hiúsága” tétel (1,2; 12,8) fogja közre a 7 mondás-sorozatot minden földi dolog hiábavalóságáról. Lazán összefüggő elmélkedések követik egymást az élet rövidségéről, minden emberi fáradozás hiábavaló voltáról, a munka értelmetlenségéről stb., rendszerint saját tapasztalatokra való hivatkozással. Mindegyik mondás-sorozat az élet élvezetére való felhívással zárul (2,24; 3,12; 3,22; 5,17; 8,15; 9,7; 11,7), de azért a szerző nem teljesen evilági szemléletű: az élet javait, élvezeteit Isten ajándékának tekinti (2,24; 5,18), és tudja, hogy az embernek mindenről számot kell adnia Istennek, így a földi javak felhasználásáról is (3,17; 11,10; 12,14). Látszólag materialisztikus és pesszimista felfogása nagyobbrészt arra vezethető vissza, hogy az alvilágról, s egyáltalán a túlvilágról sötét elképzelései voltak (9,7-10; 11,8), nem látta az eget, mely kárpótlást jelenthetett volna neki a földi élet csalódásaiért. **

BL:1492. - Jakubinyi György: Minden hiábavalóság? A ~nek magyarázata. Eisenstadt, 1988.