🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > Pozsony vármegye
következő 🡲

Pozsony vármegye (lat. comitatus Posoniensis), 1000 k.-1919: közigazgatási terület a Magyar Királyság északnyugati határvidékén, a Duna bal partján. - É-on és K-en →Nyitra vármegye, DK-en →Komárom vármegye, D-en →Moson vármegye és →Győr vármegye határolta; Ny-on a Morva folyó választotta el Morvao-tól. - Nagyobbik része síkság, amelyet ÉK-DNy irányban a Kis-Kárpátok szelt ketté: Ny-on a Morva-folyó bal parti síkja, K-i mátyusföldi és D-i csallóközi fele a Kisalföld É-i tartozéka. - D-i határán, a Duna bal partján építette ki a Kr. u. 2. sz: a Római Birod. védelmi vonalát (limes), a Duna és a pozsonyi Várhegy között Pannonia provinciát védő római őrhely állt. Róma bukása után vándorló népek érkeztek: a vandálok, majd a gepidák, megjelentek a hunok, Attila (ur. 434-453) hatalma ~ földjére is kiterjedt. Az avarok is megszállták ezt a vidéket, Baján kagán hatalma egészen az Inn folyóig terjedt. 796-803: a frankok idején Morvából szlávok telepedtek be, vsz. része lehetett Pribina nyitrai fejedelemségének (828-833), majd az I. Mojmír uralta Moraviának (→Nagymorávia). 900-907: a honfoglaló magyarok szállták meg a K-i részeket. III. (Gyermek) Lajos (ur. 900-911) ném-róm. cs. hadai 907: Pozsonynál betörtek, de a m. lovasság az első védelmi háborút sikeres rohamokkal megnyerte, a Passauig futó Lajosnak csak néhányad magával sikerült életét mentenie. I. (Szt.) István (ur. 997-1038) korában határispánságként szervezték meg, a 11. sz. közepére kialakult vm. szervezete. Ebbe beleolvadt a szenci s az állítólagos stomfai várispánság, az Újvártól (Holics) D-re eső Vág melléki és kárpátalji ter., de a Csallóköz - amit az Árpád-korban Kis ~nek neveztek - még külön ter. Kis-Pozsony Nagy-~vel együtt tartotta közgyűléseit, de végzéseinek záradéka így szólt: ~nek és Csallóköz nemességének egyeteme. A vm-rendszer kiépítését az idegen betörések hátráltatták; 1010 k. Boleszló lengy. hg. seregei, 1030: Bresztiszláv, a cseh kir. fia pusztította a ter-ét. Az elűzött és III. Henrik (ur. 1039-56) ném. cs-hoz menekült Orseolo Péter kir. (ur. 1038-41, 1044-46) ném. sereggel a Garam folyóig pusztított, ném. hűbéres lett, aminek I. András (ur. 1046-60) vetett véget, aki megerősítette a Ny-i határt. 1050: Gebhard regensburgi pp., 1051: és 1052: a cs. serege tört be, de 8 hétig eredménytelenül ostromolta Pozsony várát. A dunai hajóit elvesztő cs. sikeres visszavonulását az ott megjelent IX. (Szt) Leó p. (ur. 1049-54) támogatta, VIII: egyh. átokkal fenyegette meg Andrást, ha a cs-ral nem köt kedvező békét. Salamon kir-t (ur. 1063-74) a →mogyoródi csata után segítő IV. Henrik cs. (ur. 1056-1105) csapatai 1074: ~, Nyitra és Bars vm-ben pusztítottak, de az éhség és a portyázó m. lovasok miatt a Garamtól visszavonultak. 1108: német és cseh sereg dúlta, 1146: Borisz trónkövetelő zsoldosai, majd a sáskajáráshoz hasonlított átvonuló keresztes hadak pusztították (→keresztes hadak átvonulása Magyarországon). IV. Béla (ur. 1235-70) a tatárok elől menekülve, II. (Harcias) Frigyes osztr. és stájer hg. hívására 1241. IV: Pozsonyból Hainburgba ment, aki csak akkor engedte szabadon, amikor a megzsarolt Béla zálogba adta ~, Moson, Sopron és Vas vm-t. V. közepén a tatárok (mongolok) elérték ~ ter-ét, de Pozsony várát nem tudták bevenni. 1242. V. 16. előtt a bevonuló II. Frigyes hg. rablóhadát a Hont-Pázmán nb. Achilles serege visszaverte, a hazatérő IV. Béla Éhellős pozsonyi ispánnal betört az osztr. földre és a kizsarolt vm-ket visszavette. II. Ottokár cseh kir. (ur. 1253-78) 1270: elfoglalta Pozsonyt, Nagyszombatot, Vörösvárt, behatolt a Garamig. V. Istvánnal (ur. 1270-72) 1271: békét kötöttek, az elfoglalt ter. kiürítéséért István elismerte Ottokárt Krajna és Karintia urának. 1272: Egyed pozsonyi ispán árulása folytán ~ nagy részét csehek szállták meg, IV. (Kun) László (ur. 1272-90) Habsburg Rudolf szövetségeseként a →morvamezei csatában legyőzte Ottokárt. 1268: a Németújváriak rablásai, 1287 tavaszán Albert osztr. hg. betolakodói ellen kellett védeni ~t. III. András (ur. 1290-1301) halála után özvegyének hitbéreként ~ Frigyes osztr. hg-é lett, I. Károly Róbert (ur. 1307-42) szerezte vissza. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) biztosította a Ny-i határt, ~ zavartalanul fejlődhetett. - Jónéhány falu, túlélve a nagy dúlásokat, a szentistváni idők óta létezik: Deáki (okl-es említése 1001: Wag majd Vágfölde néven), Bős (1102: Beys), Csallóköznyék (1165: Neek), Csütörtökhely (1216: Csötörtökhely), Dévény (honfoglalás-kori földvárral), Szentmihályfa (1050), Vajka (1186). ~ben külön önkormányzati egységek is léteztek, pl. a Csallóközben 1186-: az érseki nemesek →vajkai széke és Hódosfalu. Közp-ja és névadója Pozsony vára, Mo. Ny-i kapuja. Pozsonyon haladt át az ősi levantei keresk. út, mely a Dunát követve a Balkánon át Konstantinápolyt kötötte össze az ÉNy-i államokkal. ~ Ny-i erdős ter-einek benépesítése a 12-13. sz: fejeződött be. A többféle egység összeolvadásával tűnt el a vm. ÉNy-i határán a Fehér-hegység mindkét oldalán elterülő székelyek földje és a Vág folyó ~i mellékén fekvő székely település (Vága község táján), amelyik saját ispánja ellen IV. Béla kir-nál keresett védelmet. A magyarság Csallóközben és a Vág alsó folyásának partjain sűrűn lakott zárt tömegekben, a vm. többi részén sűrűbb meg ritkább szórványokban élt. Mellette a városokban és a Szentgyörgyi gr-ok birtokain telepes ném-ek, a határvidéken a székelyekkel vegyesen lakó szlávság használhatta nyelvét, szokásait, ezért nem szívódott föl. ~ határvédő szerepe miatt ispánja az előkelő méltóságok közé tartozott, a 14. sz: a bárók egyike, az újkorig Pozsony várának várnagya, a 14. sz: Dévény, Éleskő, Korlátkő, Jókő, Detrekő, 1349-ig Borostyánkő várnagya is a pozsonyi ispán. Eu. legnagyobb folyami szigetének, a Csallóköznek (Kis-Pozsonynak) önálló vm. törvényszéke volt.

III. András (ur. 1290-1301) 1297: feleségének, Habsburg Ágnesnek adományozta, ezért 1301-23: osztr. uralom alá került, ami nem befolyásolta 1316 k. nemesi vm-vé alakulását. Zsigmond (ur. 1387-1437) 1385-88: elzálogosította unokatestvérének, Jodok morva őrgr-nak. ~ összes kir. vára - a pozsonyi vár kivételével - 1439-re világi földesuraké lett. A Csallóközben a kisbirtokos nemes családok éltek többségben. 1431: cseh husziták törtek ~re, Zsigmond kir. kiszorította őket. Amikor utódjának, Albertnek (ur. 1437-39) halála után született fia (a későbbi V. László) helyett 1440: Jagelló Ulászlót emelték a trónra (ur. 1440-44), ~, Nyitra, Sopron és Trencsén vm. Erzsébet kirnét támogatta; ő jogai védelmét →Giskrára bízta, aki huszita zsoldosaival Sáros vm-ig biztosította Erzsébet uralmát. A →zsebrákok garázdálkodását csak I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) törte meg, aki alatt ~ a virágkorát élte. 1526 őszén a Pozsonyba menekült Mária kirnőt az udvar mellett követték a budai ném. polgárok és zsidó kereskedők is. - ~ az esztergomi főegyhm. ter-éhez tartozott, a pozsonyi esperesség élén a pozsonyi káptalan (→pozsonyi Szent Márton prépostság) prép-ja állt. Pozsony 1536-1848: nemcsak ~ székhelye, de a M. Királyságé is, 1526-tól az ogy-ek rendszeres székhelye, 1563-1830: koronázó, 1608-1790: koronaőrző város is, mindezek kedvezően befolyásolták ~ fejlődését. A tör. hódítás miatt 1532-1821: az esztergomi érsség és kápt. is ~ ter-ére, Nagyszombatba települt. A tör. terjeszkedés csak érintette, 1529: és 1683: Bécs ostroma előtt raboltak területén az átvonuló török és tatár csapatok. 1580-1848: főispánjai megszakítás nélkül a Pálffyak, de csak 1653-1848: viselték az örökös főispáni méltóságot. - Pozsony környékén kb. 10 ezer megszálló katonával, a vm. követek nélkül, a főpapok közül csak 2 prép., a rendekből 12 úr jelenlétében 1526. XII. 17: a pozsonyi ferences zárdában megválasztották I. (Habsburg) Ferdinándot (ur. 1526-64) Mo. kir-ának. Bornemissza várparancsnok és a köznemesség nem hódolt, Báthory István nádor (1526-30) csak azt érte el, hogy ~ semleges maradt a Szapolyai János kir. (ur. 1526-40) elleni küzdelem kezdetén. 1527: Ferdinánd hadai Katziáner János vezetésével elfoglalták Dévényt, Nagyszombatot. Macedóniai László váradi pp. (1527-36) 1530-i ogy. beadványa szerint: „Bármerre járt Felséged serege, mindenütt a legkegyetlenebb ellenség módjára dühöngött, nem téve különbséget a hű rendek és a lázadók között. Számos városokat és helységeket fölgyújtott, számos ártatlanokat, egyháziakat és világiakat legyilkolt, a népet bőrig kifosztotta, elvette gabonáját, barmait, bútorait és ruháit. A városok és helységek pusztításánál, mintegy rendszeresen, legelőbb a templomokba rontottak, mindent mit ott találtak, szent és világi tárgyakat elragadoztak, sok helyen az Úr testét sem kímélték. Ezen emberek semmi különbséget nem tettek az Úr háza és az istállók között.” A jobbágynyomor, a köznemesség és az alsópapság kirablása, a virágzó pénzhamisítás megbénította ~ gazd. életét, elősegítette az új tanok terjedését. V. (Habsburg) Károly (ur. 1519-58) ném-róm. cs. 1544. V. 7-i levelének tör. elleni segítséget ígérő hitegetése miatt a nagyszombati ogy-en javasolták: „legjobb lesz meghódolni a törököknek, végleg szakítani a németekkel”. Az 1548-i ogy-en már jelentkezett az új vallás terjedésének hatása. 1599: török-tatár sereg vonult át ~n, 150 helységet porrá égetett. A ném. rablásokat és elnyomást megelégelve kitört mozgalmakban Bocskai István erdélyi fejed. (ur. 1605-06) 1605. IX: egész ~t elfoglalta, előle a német Pozsonyhoz több mint 20 ezer lovat és egyéb igás barmot hajtatott el seregével. 1619: és 1623: Bethlen Gábor erdélyi fejed. (ur. 1613-29) foglalta el. I. Rákóczi György erdélyi fejed. (ur. 1630-48) Nyitra, majd Nagyszombat bevétele után az 1645-i linzi békében a prot-oknak szabad vallásgyakorlatot biztosított. 1663: tatár és török csapatok fölégették Szentgyörgyöt, Modort, Bazint és számos közs-et. 1704: a Rákóczi-szabharc alatt folytak jelentősebb hadműveletek, 1708. VIII. 3: a trencséni csatavesztéssel lett újra teljes a cs. uralom ~ben. 1711: a →szatmári béke után a cs. és a földesúri adók elől sokan az elnéptelenedett, töröktől visszafoglalt Délvidékre szökdöstek, amit ~ nagy erőkkel igyekezett akadályozni, hogy az 1715: létrehozott állandó hadsereget fönntartó adót beszedhessék. 1720-: ~ a →Pragmatica Sanctio propagandájának központja: Pálffy Miklós nádor (1714-32) és Csáky Imre bíb-prím. a vm-gyűlésen keresztül befolyásolta a vm-k rendjeit, melyek a Mária Terézia (ur. 1740-80) koronázása utáni háborúkhoz az 1744-45-i nemesi fölkelésen kívül a 30 ezer főnyi gyaloghadban 900 embert küldtek ~ből. II. József (ur. 1780-90) 1784-i türelmi rendelete végrehajtását ~ megtagadta, 1784: az összeírást csak katonai erővel lehetett biztosítani. A vm-rendszert fölszámoló közigazg. reformjával 1785-90: ~t Bars és Trencsén vm-vel az (I.) nyitrai kerületben egyesítette. II. József a →helytartótanácsot Budára költöztette, az ogy. hiányában az ipar, a keresk. pangott. 1790: eredeti határaival állították vissza. Amikor a fr. sereg elérte a m. határt, 1805. XI. 7: Pálffy Lipót gr. megjelent a köpcsényi fr. táborban, s közölte: Mo. semleges ter., mire Davoust marsall kiáltványban tudatta: a fr. sereg nem a m-ok, hanem az osztr. cs. ellen harcol. Goudin tábornok 3000 fr-val megszállta Pozsonyt. A prímási palotában XII. 26: megkötötték a pozsonyi békét. 1806. I: kivonultak Pozsonyból, de 1809. VIII-X. 15: ismét megszállták. A nemesi fölkelésben a szegény nemesek fölfegyverzése és élelmezése a vm-re hárult, amit az csak kölcsönökkel tudott fedezni; a fr. sereg eltartása és a hadisarcok több mint 2 millió Ft adósságba keverték a várost és ~t. ~ jegyzőkv-eit már 1807 óta m-ul íratta, de nehezen valósította meg az 1742:7. és 9. tc-et, mely a hivatali állást a m. nyelv tudásához kötötte. Pálffy Lipót gr. főispáni helytartó 1810: m-ul tartotta székfoglaló beszédét, de a Helytartótanács csak 1848: válaszolt m-ul ~nek. 1832. XI. 15: ~ kimondta a közteherviselés elvét, később utasította követeit, hogy a főrendiház reformját követeljék. 1848. IV. 11: a szentesített törv-ek jogegyenlőséget teremtettek, ellensúlyozásaként a bécsi kamarilla föllázította a nemzetiségeket. ~ saját költségén önkéntes csapatot szervezett, az ogy-től megajánlott 42 ezer emberből a vm-re jutó 3647 újoncot sürgősen összetoborozták. Amikor Jellasics átkelt a Dráván, Hurban hlubokai ev. pap IX. 11-18: kb. 4-500 tót pánszlávval, cs. katonatiszttel és cseh önkéntessel Szenice táján betört Nyitra vm-be, fekete-sárga osztr. és tót zászlókkal Szentjánoson (Pozsony vm.) át Malackára vonult.

~ nemzetőrsége az Óturára vezető úton rövid ütközet után szétszórta a pánszlávokat, akik a hegyek közé menekültek, Hurbán cinkosaival Morvao-ba húzódott. Br. Jeszenák János m. kormánybiztos helyreállította a rendet. XII. 4: Hurbán Budetinnál újra betört pánszláv seregét ismét megszalasztották a kaszás, részben tót nemzetőrök. A cs-ászáriak győzelmével végződött nagyszombati ütközet után Görgey föladta pozsonyi állását, visszavonult. XII. 18: Windischgrätz bevonult Pozsonyba; Kempen altábornagy mellett Zichy Ferenc gr. lett ~ polgári biztosa. 1849. VI. 16: a zsigárdi ütközetben Asbóth tábornok szuronyrohammal bevette a közs-et, az egyesült osztrák-orosz sereggel Perednél megütköző Görgey 3000 honvéd hősi halála árán sem tudta megakadályozni a túlerő előretörését. 1849. I-VI: a Haynau vezette haditörvényszék kivégeztette Petőcz György vm. másodalispánt, Mészáros Dániel plnost, br. Mednyánszky László őrnagyot, Rázga Pál hitszónokot; 270 foglyot küldött osztr. börtönökbe. Az önkényuralom idején besúgórendszert építettek ki, ~ önkormányzatát megszüntették. A nagyszombati járást Nagyszombat városával és a szeredi járás É-i felével együtt az akkor létrehozott Felsőnyitra megyéhez, a Duna jobb partján, a Szigetközben levő 7 községet Moson megyéhez, Mosonból a Ligetfaluval egyesített, előbb Köpcsényhez tartozott Pócsfalu (Flanschendorf) puszta, Nyitrából a vm. D-i részén fekvő Vág jobbparti közs-ek (Sellye, Farkasd, Negyed stb.) Pozsony megyéhez kerültek. A ~ ter-én keletkezett szabad kir. városok közül Pozsony a Bach-korszakban is megőrizte önállóságát. 1850-60: Nagyszombatot Felsőnyitra megye; Bazint, Modort, Szentgyörgyöt Pozsony megye hatósága alá rendelték. ~ 1849-60: a →Pozsonyi helytartósági kerület része (vez-je Záborszky József, akit kiközösített a vm. társadalma). 1860. XI: Pálffy József gr. elnöklete alatt megalakult a vm. biz. 1861. I: az 1848-i törv-ek alapján megválasztotta ~ első alispánjának Olgyay Titust, második alispánnak Bittó Kálmánt. Amikor Nesztor József főispáni helytartó katonai erővel föloszlatta a gyűlést, a tisztikar lemondott. Nesztor Jablánczy Zsigmondot és Udvardy Ferencet nevezte ki alispánnak, az ő tisztikaruk vezette a vm. közigazg-át. 1867. IV. 12: ~ első alkotmányos gyűlésén Bittó Kálmánt és Ollé Lajost választották meg alispánnak, akik a székhelyen kívül 4 rendezett tanácsú várost és 293 közs-et irányítottak, helyreállították az eredeti vm. határokat, csak a Ligetfaluval egyesített Pócsfalu maradt ~nél, bár jogilag Moson vm-hez tartozott. Az 1884:7. tc. egyrészt Kiliti, másrészt Darnó, Kisbodak, Lipót, Püski, Remete, Zseli közs-eket ~től Mosonba, Pócsfalu pusztát Mosonból ~hez csatolta; Dejte községnek Nyitrában lévő részét s a Nyitrához tartozó, de Szereddel összeépült Szeredújvárost is ~be kebelezte. 1905. IX. 11: tvhat. közgyűlésén ~ kimondta: a kinevezett darabont kormányt törvénytelennek tekinti, működése ellen tiltakozik, tisztviselőit eltiltja az adószedéstől és az újoncozástól; eredménye: pl. a nagyszombati járás 62 közs-e 1905-re kivetett 395.401 K állami adójából 446 K 97 fillért szedtek be, az 1400 újoncból 8 fő soroztatta magát. ~ helységneveit 1910: törzskönyvezték. 1918. XI: az összeomlás után Szmrecsányi György, ~ főispánja kezdeményezte a csehek elleni fegyveres ellenállást, de azt a szocialista munkásság és Károlyi Mihály (1875-1955) követői megakadályozták. Önkéntesek Galánta környékén heteken át fegyveresen akadályozták a csehek térfoglalását, utánpótlás nélkül csak időleges sikerrel. 1919. I. 1: az olasz tisztek vezette csehszl. sereg megszállta Pozsonyt, amit 1919. II: a tót tartományi kormányzat székhelyévé tett. - Ter-e 4295 km² (Pozsony városa nélkül), a vm-k területi sorrendjében a 24., lélekszáma a vm. sorrendben a 20. sz: a 12., 12.044 kivándorlóval, 3509 visszavándorlóval a vm. sorrendben a 30. - Népessége 1787: 27.258 házban, 38.924 családban 186.625 fő (ebből 9753 nemes); 1828: 5 sz. kir. városban Bazin 464 házban 4651 fő (2324 r.k., 2111 prot., 216 izr.), Modor 412 házban 3859 fő (1562 r.k., 1286 prot., 11 izr.), Nagyszombat 847 házban 6626 fő (6219 r.k., 35 g.k., 275 prot., 97 izr.), Pozsony 1697 házban 37.180 fő (27.294 r.k., 6689 prot., 3197 izr.), Szentgyörgy 232 házban 2696 fő (1456 r.k., 860 prot., 389 izr.), 33 mezővárosban, 236 faluban és 145 pusztán 276.034 fő; 1869: (Pozsony nélkül) 247.703; 1880: 262.810; 1890: 278.959; 1900: 300.126 (67,7 fő/km² - P. városával együtt 78,6 fő/km²); 1910: 311.527 fő [anyanyelve szerint 131.662 m. (42,26%), 21.032 ném. (6,75%), 154.344 tót (49,54%), 48 oláh, 33 ruszin, 1583 horvát (0,5%), 7 szerb, 2818 egyéb nemzetiségű (0,9%); 272.067 r.k. (87,33%), 130 g.k., 7409 ref. (2,37%), 17.514 ev. (5,62%), 4 unit., 56 g.kel., 14.329 izr. (4,6%), 18 egyéb vall.], 210.684 fő (67,6%) tudott írni és olvasni. - 1920. VI. 4: a trianoni béke ~ teljes ter-ét a Duna jobb partja és a vajkai Duna-ág közötti szigetközi Cikolasziget, Doborgazsziget, Sérfenyősziget kivételével Csehszl-nak ítélte; ~ önálló törvényhatóságként megszűnt. Cikolasziget, Doborgaz és Sérfenyősziget új közs-eket az 1923:35. tc. Győr vm-hez sorolta. Az 1923:15. tc. 1924. I. 1-i hatállyal a Mo-nak hagyott 47 km²-t Győr és Moson vm. megmaradt részeivel →Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven Győr székhellyel egy vm-vé szervezte. - 1921. I. 12: cseh légionáriusok széttörték a Morva Dunába torkollásánál, a m-osztr. határon, Dévény 343 m tszf. szigethegyén épített, Jankovics Gyula szobrász alkotta, 1896. X. 16: leleplezett dévényi ezredéves emlékművet, a 21 m magas oszlopon őrt álló Árpád-kori vitéz szobrát. Az 1921 őszi sikertelen királypuccs ürügyén ~ szinte minden m. emlékművét eltüntették. -

1938. XI. 2: az I. →bécsi döntéssel DK-i m-ok lakta részét, egykori területének 37,4%-át visszacsatolták Mo-hoz. A m-cseh-szl. határmegállapító biz. (a lakosság kívánságát is figyelembe véve) 1939. III. 4: Vágát Mo-nak, III. 6: Barakonyt, Cseklészt, Gányt Cseh-szl-nak juttatta, amit az IV. 4: kötött szl-m. határrendezési megállapodás szentesített. ~ csallóközi részéből Komárom vm. dunaszerdahelyi és somorjai járását szervezték meg, É-i részén →Nyitra és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét szervezték. ~ É-i részét - ami az 1939. III. 14: kikiáltott →Szlovák Államnak maradt - a Pozsony székhelyű Pozsony (Župa Bratislavská) megyébe osztották. - 1945. IV: a szovjet hadsereg elfoglalta, ezzel az 1938: visszacsatolt részt az ismét létrehozott Csehszl-ba kebelezték. 1947. II. 10: a →párizsi béke a pozsonyi hídfő kiszélesítésére Csehszl-nak ajándékozta Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár (tót lakosság nélküli) közs-eket; Dunacsúnnál építették föl az ezredfordulón a bősi erőmű víztározóját; a ter. 1991-: Szlovákia része. 88

Bél Mátyás: Comitatus Posoniensis. Pozsony, 1735. - Nagy 1828. I:269. - Czilchert Károly: P. megye helyrajzi és stat. leírása. Bp., 1873. - ~ és P. város. Szerk. Borovszky Samu. Bp., 1904. - Kertész József: P. város és vm. bibliogr-ja. Komárom, 1935. - K. Thury 1940:41.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.