Pius, VII., Luigi Barnaba Chiaramonti, gr., OSB (Cesena, Romagna, 1742. aug. 14.-Róma, 1823. aug. 20.): VI. Pius utódaként 1800. III. 14-1823. VIII. 20: pápa. - 1755: lépett a r-be, fölszentelése után 1766: Pármában, 1775: Rómában teol. tanár. 1782. XII. 16: Tivoli, 1785. II. 14: Imola pp-e, bíb. 4 hónapig tartó konklávén választották p-vá. - Pápasága kezdetén az Egyh. Áll. nagy része a fr-k kezében volt. A bíb-sá és államtitkárrá kinev. Consalvi nagy segítségére volt. Párizsba küldte, hogy tárgyaljon Napóleon 1. konzullal. 1801: meg is kötötték a konkordátumot, de kihirdetésével egyidőben Napóleon kihirdette 77 pontos szabályzatát, melyek ellen ~ hiába tiltakozott. Mikor cs-rá választották, Napóleon meghívta, hogy sztelje föl és koronázza meg. ~ a megegyezés reményében el is ment Párizsba, fölkenhette, de meg nem koronázhatta a cs-t, mivel az önmagát koronázta meg. Napóleon ott akarta tartani Párizsban, ezt azonban előre látva ~ úgy rendelkezett, hogy ha nem térhet vissza, tekintsék üresnek a p. széket és válasszanak új p-t. Így hazatérhetett, 1805. V. 16: érkezett meg Rómába. Mivel visszautasította Napóleon Lombardia kir-ává koronázását (aki V. 26: Milánóban megkoronázta magát) s nem érvénytelenítette Napóleon fivére házasságát és pol. függetlenségét is megőrizte a cs-ral szemben, 1808. II. 2: a fr-k elfoglalták Rómát. 1809. V. 17: Napóleon az Egyh. Áll. maradványait is Fro-hoz csatolta. Válaszul ~ a Quum memoranda bullával kiközösítette a →Patrimonium Petri elrablóit és társaikat, de Napóleont nem nevezte meg. VII. 5: éjszaka a cs. elfogatta ~t, és Grenoble-ba majd Savonába vitette, ahol magányosan őriztette. A cs. 1811. VI. 17: Párizsban nemz. zsin-ot tartatott, melyen úgy döntöttek, hogy ha ~ 6 hónapon belül nem hagyja jóvá a cs. által kinev. pp-öket, a jóváhagyás joga a fr. érs-ekre száll át. Egy ppi biz. kicsikarta ~tól e határozat jóváhagyását. A súlyosan beteg p-t 1812. VII: átszállították Fontainebleau-ba, ahol Napóleon kikényszerítette tőle egy leendő konkordátum 11 pontjának az aláírását, és azt mindjárt mint konkordátumot hirdette ki. ~ 1813. III. 23: aláírását visszavonta. - Napóleon bukása után ~ is kiszabadult, 1814. V. 24: vonult be újra Rómába. Ennek emlékére rendelte a Szűz Mária →Keresztények Segítsége ünnepet. Pápasága következő éveit a restauráció töltötte ki. 1814. VIII. 8: visszaállította a JT-ot. 1815: Consalvi diplomáciai erőfeszítései eredményeként a bécsi kongressz. szinte teljesen visszaállította az Egyh. Államot, melynek új rendjét 1816. VII. 6-i motu propriójával határozta meg. A bevezetett reformok ellenére tovább folytatódtak a titkos társ-ok és a banditák zavargásai, ezért 1821: szigorú bullával ítélte el a carbonarikat. Konkordátumok sorával rendezte a Sztszék és különböző áll-ok viszonyát. 1817: Bajoro-gal és Szardíniával, 1818: Nápollyal és Oroszo-gal kötött konkordátumot. XVIII. Lajossal 1817: még új konkordátumot kötött, de végrehajtását a fr. kormány megakadályozta, így az 1801. évi konkordátum maradt érvényben. - Sztté avatta 1807. V. 24: Merici Angélát, Santo Philadelphói Benedeket, Boylet Colettát, Caracciolo Ferencet és Mariscotti Jácintot. - ~ erősítette meg 1800. V. 12: Herzán Ferenc szombathelyi, VIII. 16: Kondé Miklós váradi, XII. 12: Kőszeghy László csanádi pp-öt, XII. 22: Vilt József belgrád-szendrői cpp-öt és Zerdahelyi Gábor besztercebányai pp-öt, 1801. VII. 20: Miklóssy Ferenc cpp-öt, XII. 23: Szányi Ferenc rozsnyói pp-öt, 1802. XII. 20: Altei János szkardonai cpp-öt, 1803. VI. 2: Fischer István szatmári, VI. 20: Miklóssy Ferenc váradi pp-öt, 1804. VI. 3: Kövér István örm. c. érs-et, VIII. 20: Szabó András kassai pp-öt és Fuchs Xavér Ferenc egri érs-et, 1805: Görgey Márton cpp-öt, 1806. VII. 14: Mándics Antal diakóvári, VIII. 26: Somogy Lipót szombathelyi pp-öt, VIII. 29: Bodonyi Sándor belgrád-szendrői, X. 6: Zsolnai Dávid tinnini cpp-öt, X. 25: Vulcan Sámuel g.k. váradi, 1807. III. 23: Brigido Mihály szepesi pp-öt, VII. 10: Fischer István egri érs-et, VIII. 3: Takáts Márton cpp-öt, X. 30: Király József pécsi, 1808: Rosos Pál veszprémi pp-öt, Bradács Mihály cpp-öt, I. 12: Klobusiczky Péter szatmári pp-öt, II. 25: Lotharingiai-Habsburg Károly esztergomi érs-et, III. 16: Rauscher Miklós és VII. 11: Perényi Károly cpp-öt és Kámánházy László rozsnyói, IX. 26: Cseh István belgrád-szendrői cpp-öt, XI. 13: Stanic Konstantin g.k. kőrösi pp-öt, 1815: Csáky György veszprémi, 1816: Raffay Imre diakóvári pp-öt, III. 8: Rudnay Sándor cpp-öt, III. 8: Rudnay Sándor erdélyi, IX. 24: Vurum József székesfehérvári, 1817: Tarkovics Gergely g.k. eperjesi, Pócsi Elek g.k. munkácsi, 1818. VIII. 7: Makay Antal besztercebányai, 1819: Schwarzenberg Ernő győri pp-öt, VI. 12: Rudnay Sándor esztergomi érs-et, 1820: Benyovszky János cpp-öt, Szepesy Ignác erdélyi pp-öt, VIII. 28: Ürményi Péter cpp-öt, 1821. I. 8: Cseh István kassai pp-öt, VIII. 5: Zsalec József cpp-öt, XII. 18: Klobusiczky Péter kalocsai érs-et, XII. 21: Vurum József váradi, 1822. IV. 19: Kopácsy József székesfehérvári és Kovács Flórián szatmári, 1823. II. 28: Nádasdy Ferenc váci, III. 4: Makay Antal veszprémi pp-öt. - Utóda 1823. IX. 28: XII. Leó. T.J.

Őszentségének ~ p-nak szenvedései és a fr. hatalom alól való kiszabadulása. Pozsony, 1814. - Deáky Gedeon: Tiszt. oltárja, mellyet ~ róm. p. ... halhatatlanítására s a ... fr. fogságban ki mutatott ker. kegyességének ... örökösítésére ... fel állított. Uo., 1814. - Nagy András: Tiszt. oltárjának apológiája, mellyet egy anonymusnak vádjaira felületül készített... Uo., 1815. - Gams 1873:734; 703. - Vetera Monumenta Slavorum... Tomus Secundus a Clemente VII. usque ~ (1524-1800) cum additamentis Saec. XIII. et XIV. Zágráb, 1875. - ~ pápasága. 1-2. köt. Bp., 1876. - Perlaky Lajos: A savonai fogoly. (Tört. reg.) Uo., 1941. - A 12 Pius. Uo., 1943:225. - LThK VIII:533. - Mondin 2001:570.