Petrus Lombardus, Longobardus (Novara, Lombardia, 1095/1100.-Párizs, 1160. aug. 21.): teológus, püspök. - Bolognában (v. Vercelliben), 1134 k. Clairvaux-i (Szt) Bernát támogatásával Reimsben, majd 1136 k. vsz. →Szentviktori Hugónál Párizsban tanult. 1143: már ünnepelt teológus. 1145: a párizsi Notre Dame-szegyh. knk-ja, talán már korábban is tanára. 1147: szubdiákonussá szent., 1148: részt vett a reimsi zsinaton, föllépett →Gilbertus Porretanus ellen. Diákonus, 1154: Rómában is járt. 1159: Párizs pp-évé szent. - Fő műve a Liber sententiarum, a 12. sz. legsikeresebb teol. összefoglalása. Forrásai Szt Ágoston, Szt Ambrus, Szt Hilarius, Toledói Julianus, Szentviktori Hugó, Gratianus, Chartres-i Ivó és egy ismeretlen szerzőtől származó Summa sententiarum. ~ rendkívül objektíven, kiegyensúlyozottan és lényegretörően tárgyalja a teol. legfontosabb témaköreit, és elkerüli a kevésbé fontos kérdéseket. A szentenciák 4 kötete: I. A háromszemélyű egy Isten és tulajdonságai; II. Teremtés és bűnbeesés; III. Krisztus mint a bűnbeesett ember gyógyítója; IV. A szentségek és a végső dolgok. →Alexander Halensis már 1222 k. kézikv-ként tanított belőle, példáját 1245 k. Richard Fichacre is követte Oxfordban. Ettől kezdve ~ szentenciáinak kommentálása a teol. magiszteri fokozat elnyerésének egyik fő feltétele, s így a 17. sz-ig a kk. legfontosabb teol. szövege. - M: Commentaria in Psalmos 1137 k. (PL 191.) - Collectanea in omnes d. Pauli apostoli epistolas (Magna Glossatura) (PL 191,1297; 192,9) 1139-41. - Sententiae in IV libris distinctae. 1155-57. - ~ prédikációi közül legalább 30 maradt fenn, de sokukat Lavardini Hildebert beszédei között jelentették meg (PL 171:339.). **

Zeitschrift für Theologie und Kirche 1964:283. (Gerhard Ebeling: Der hermeneutische Ort des Gotteslehre bei ~ und Thomas von Aquin) - NCE XI:221. - LThK 1933. VIII:165. (†júl. 20.); 1993. VIII:128. - Colisch, Marcia L.: Peter Lombard. 1-2. köt. Leiden, 1994.