Magyar Katolikus Lexikon > P > Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye


Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, 1876. jún. 19.-1949. dec. 31.: közigazgatási terület a Magyar Királyság (1946. II. 1: Köztársaság) központi részén. - A ~t létrehozó, 1876. VI. 19: elfogadott, IX. 4: életbe léptetett 1876:33. tc. azt a belső egyesítő folyamatot zárta le, mely az egykori Pest vm-ből, Pilis vm-ből, Solt székből és a szabad Jászkun Ker. Kis-Kunságából Pest-Pilis-Solt-Kiskun törvényesen egyesített vármegye néven pol. és közigazg. egységet teremtett, megőrizve önkormányzatainak hagyományos neveit. - ~ 12.134 km² ter-ével a legnagyobb és legnépesebb vm-nk volt. Határai: É-on Nógrád vm. és Heves vm., K-en Jász-Nagykun-Szolnok vm. és Csongrád vm., D-en Bács-Bodrog vm., Ny-on Esztergom vm. és vm-határként a Duna választotta el Fejér vm-től és Tolna vm-től. Ter-én Bp. székesfőv. (nem tartozott ~ hatósága alá), Kecskemét tvhat. jogú, Cegléd, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Nagykőrös, Szentendre, Újpest és Vác rendezett tanácsú város, 1910-re az abonyi, alsódabasi, aszódi, biai, dunavecsei, gödöllői, kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi, kispesti, kunszentmiklósi, monori, nagykátai, pomázi, ráckevei, váci járásba szervezett 238 községgel. - Az 1880-as évektől ~ben hatalmas ipari fejlődés kezdődött, mely Mo. legnagyobb vm-jét gazd-ilag is a legerősebbek egyikévé tette. A növekvő főv. peremvidékén és vonzáskörében a kis- és nagyipar egyaránt fejlődött. Újpest ezidőben lett ~ legnagyobb ipari városa bőr-, faáru-, festék-, fonó-, gép-, gomb-, szesz-, tégla-, vas- és vegyi gyáraival, üzemeivel, ezt követte Vác, Szentendre, Erzsébetfalva, Kispest, Szentlőrinc, Rákospalota, Rákosszentmihály, Albertfalva, Cinkota, Üllő, Békásmegyer, Budafok, Budakalász, távolabb Visegrád, Dunabogdány, Aszód, Gödöllő, Soroksár, Kalocsa stb. ipara és kisipara. 1890: a (Kecskeméttel együtt) 735.185 lakosból ~ ipari népessége 94.776 fő (a ~i népesség 12,89%-a, a 308.363 keresőnek 30,73%-a). 1900: a ~i 883.591 fős össznépességből a 23.629 ipari üzem (segéd nélkül dolgozott 14.041, 20-nál több segéddel 69 váll.) 149.447 főt (a lakosok 17%-a) foglalkoztatott. - ~ vasúti közlekedését a Bp-ről a Kárpát-medencébe sugarasan kiinduló vasúthálózat határozta meg, megerősítve a közp. helyen fekvő főv. jelentőségét. A M. Államvasutak (MÁV) vonalain kívül Bp-et vonzáskörzetével a Helyi Érdekű Vasút (HÉV) vonalai kötötték össze, Bp-Budafok, Bp-Gödöllő, Rákospalota-Veresegyház-Vác útszakaszokon. 1911. IX. 2: a Rákospalota-Veresegyház-Vác, ill. Veresegyház-Gödöllő vonalon átadták Mo. első villamos vontatású vasútját. - ~ szőlőművelését az 1880-as években tönkretette az (először Tahitótfaluban észlelt) filoxéra. Védekezésként kezdődött a filoxéramentes homoktalajok beültetése, melyet nagyarányú parcellázás előzött meg. E telepítés példája Wéber Ede szőlész Helvécia-telepe, Mathiász János 1891-től a kecskeméti határ Katonatelepén folytatott szőlőnemesítése (pl. az Imei Olivér fajta), Ungváry László ceglédi szőlészete és borgazdasága, Nagykőrösön B. Tóth Ferenc, Gaál, Soós gazdák szőlőtelepei. - A kisgazdák hiteligényeinek kielégítésére 1886: Tasson létrehozták az első községi hitelszövetk-et, mely 1894: már 80 közs-ben működött 23.859 taggal, 48.970 üzletrésszel és 15.735.067 korona forgalommal. 1908: a 214 közs-ből 133 közs-ben (62%) működött hitelszövetk. Az áll. a mezőgazd. fejlesztésére hivatalokat és intézményeket szervezett és tartott fenn, mint a gazd. felügyelőség, az erdő-felügyelőség, a keresk. kultúrmérnöki hiv., a tvhat. állatorvos (járási m. kir. állatorvos minden járásban és rendezett tanácsú városban), a szőlészeti felügyelő Bpen és Kecskeméten, a gazd. vándortanár Kiskunfélegyházán, méhészeti vándortanár Rákoscsabán, selyemtenyésztési felügyelőség Kalocsán és Nagykátán. Megszervezték a rovarkártevők, az időjárási viszontagságok, stb. elhárítására az állandó gazd. tudósítók orsz. rendszerét. 1888: Nagykőrösön megrendezték az első orsz. mezőgazd. kiállítást. - ~ és Mo. mezőgazd-ára az I. vh. előtti évtizedekben a gödöllői m. kir. koronauradalom, ill. annak ún. állami telepei döntő befolyással voltak. 1895: ~ben 108.949 birtokon, 1.812.891 kataszteri holdon gazdálkodtak; ebből 1 holdon aluli, ill. 1-5 holdas törpegazdaság 67.010 (a gazd-ok 61,5%-a, a mezőgazd. ter. 5,39%-a); 10-100 holdas kisgazd. 40.168 (36,87%, a mezőgazd. ter. 41,82%-a [1949-56: a termelőszövetk. szervezésnek nevezett vagyonmegfosztáskor →kuláknak nevezték és osztályellenségnek minősítették a 25, néhol már a 15 holdat birtokló gazdákat]); 100-500 holdas középgazd. 1566 (1,44%, a mezőgazd. ter. 23,59%-a); 500 hold fölötti nagygazd. 431 (0,19%, a mezőgazd. ter. 29,20%-a). -

A törpebirtokok 61,50%-os aránya meghaladta a mo-i 53,57%-os átlagot, a nagybirtok megfelelt az orsz. átlagnak. Mivel a törpebirtokos, ill. földnélküli népességet nem tudta alkalmazni az ipar, keresk. és szolgáltatás, a megélhetési gondok miatt ezen rétegek (főleg ffi) tagjai időszakosan v. végleg kivándoroltak Amerikába. ~ vesztesége (Bp. és Kecskemét városával együtt) 1889-1913: 18.520 fő (ezzel a vm-k között 23.). - Népessége [Bp. és Kecskemét nélkül] 1880: 583.094 fő, 1890: 684.293 fő, 1900: 825.595 fő (a katonákkal együtt), ebből 83% m. nemzetiségű. Mezőgazd. foglalkoztatott 528.556 fő (közülük kereső 211.405, eltartott 317.151 fő), a keresők közül önálló birtokos, bérlő v. részes földmíves 63.411 (30%), tisztviselő és alkalmazott 474 (0,2%), segítő családtag 47.823 (22,6%), gazd. cseléd 23.313 (10,6%), közbirtokossági cseléd és pásztor 1493 (0,7%), mezőgazd. napszámos 75.891 (35,9%). 1910: 173.049 lakóházban 1.030.836 fő, ebből 906.294 (87,91%) m., 83.496 (8,09%) ném., 26.681 (2,58%) tót, 564 oláh, 60 ruszin, 602 horvát, 3895 szerb, 9244 (0,89%) egyéb (főként cigány) nemzetiségű, m-ul beszélni 980.425 fő (95,1%) tudott; vallásuk: 718.805 (69,73%) r.k., 2609 (0,25%) g.k., 193.986 (18,81%) ref., 68.531 (6,64%) ev., 379 unit., 4928 (0,47%) g.kel., 39.448 (3,82%) izr., 2150 egyéb vallású; írni és olvasni 682.929 (66,25%) fő tudott. - Az 1914. VIII-tól tartó I. vh. elején a ~ből sorozottakból sokan estek hadifogságba Galíciában, amikor 1915. III. 22: Przemysl várát föladták az oroszoknak. A háborús fémhiány miatt 1916 őszén ~ tp-aiból százával vitték el a harangokat. - 1917 őszén már szinte csak katonai közreműködésű kényszervásárlásokkal lehetett a hadsereg részére élelmet szerezni. A gazd-ok s az ipari üzemek is egyre több, főként orosz hadifoglyot állítottak munkába. Az általánossá lett „lánckereskedelem” áruhiányt, árukapcsolást és drágaságot eredményezett, egyes vállalkozók, hadiszállítók (pl. a papírtalpú bakancsokkal) gyorsan és hihetetlenül meggazdagodtak. A békevágyat, a háború- és tőkésellenességet az a sajtó is terjesztette, amelyik 1914 nyarán éltette a háborút. - 1918. III. 3: a breszt-litovszki béke aláírása után Oroszo-ból tömegével hazatért hadifoglyok, az antant lélektani hadviselésének propagandaháborúja (→wilsoni békepontok) is eredményesen züllesztették a soknemzetiségű hadsereget. A zöldkáderek (szökött katonák) erdőségekben, olykor falujuk közelében tanyáztak; véd- és dacszövetséget alakítottak a gödöllői, valkói és pilisi erdőségekben. Az 1918. VI. 20-i sortűz hatására, mellyel a bpi MÁV Gépgyár udvarán megöltek 4, megsebesítettek 19 munkást, Bp. és ~ 500 ezer ipari munkása VI. 28-ig tartó sztrájkba lépett. ~ alispánja VII. 18: a belügymin-től katonaság bevetését kérte a több tízezer szökött katona és hadifogoly erdei telepének fölszámolására, mivel a zöldkáderek környékükön kettős hatalmat alakítottak ki. X. 31: az →őszirózsás forradalom után zsoldért ezek álltak be a nemzet- és polgárőrségekbe, a 'tengerészgárdákba'. X. 31: ~ben is fosztogatták az üzleteket, raktárakat, vasúti szerelvényeket, stb. Földes István vm. forr. kormánybiztos ösztönzésével Lajosmizse, Felsődabas, Sári, Kakucs, Gyón, Bag, Zsámbok, Dány, Valkó, Pécel, Isaszeg, Vácszentlászló, Visegrád, Abony, stb. népe űzte el jegyzőjét. 1919 elején a nagy- és a koronabirtokon földfoglaló mozg. kezdődött. III. 21: a komm. államcsíny után megkezdték ~ átszervezését. V. 1: az oláh csapatok tiszai átkelése és visszaverésük után a vörösök V. 3: Szolnokon leverték a fölkelést. V. 4: kényszersorozással megalakították a ceglédi hadtestet; Stromfeld Aurél (1878-1927) vezérkari főnök a Gödöllőn tervezett É-i hadjáratot V. 20: sikerrel megindította. (VI. 24: a ludovikás ellenforr. kitörése délutánján ide menekült Kun [Kohn] Béla [1886-1938]). Az idegen eszme erőltetése, a nemz. megalázás, a vallásellenesség, a kényszersorozás és rekvirálások ellen a Duna-Tisza közén és Kalocsán VI. 18: a vörösök által „ellenforradalom”-nak nevezett nemz. fölkelés tört ki. Szamuely Tibor (1890-1919) népbiztos közreműködésével a Lenin-fiúk terrorcsapata bolsevik kegyetlenséggel fojtotta vérbe ezt a mozgalmat. -

A terror elől ~ből kb. 2000 fő menekült a fr-k megszállta Szegedre, a Horthy Miklós (1868-1957) ellentengermagy szervezte Nemz-i Hadsereghez. - A m. Vörös Hadsereg VII. 20: indított támadása VII. 26: összeomlott, az oláhok VII. 29: átkeltek a Tiszán, a vörös hadsereg bomlása 1918 októberét idézte. A tanácskormány helyett alakított szakszervezeti kormány VIII. 2: szabadon engedte a letartóztatottakat, VIII. 3: visszaállította a rendőrséget. Isaszegen és Pécelen VIII. 3: helyiek szembeszálltak ugyan az oláh lovassággal, de azok túlerejükkel megszállták Gödöllőt, VIII. 4: Bp-et. Megkezdődött a kommunisták önkényes és törvényes felelősségre vonása, a kivégzésekben a megszállók mutatták a példát. E hónapban Szentendrén kb. 200 főt fogtak el. Vácott a kb. 150 fős polgári karhatalom által letartóztatott, kb. 100 komm. fogolyból VIII. 14: az oláh tisztek 10-et kivégeztek a Hétkápolnánál. Irsán kb. 10 vörös katonát lőttek agyon a rendőrök. A létbizonytalanságot a helyi leszámolások és az oláhok - erdélyi bevonulásukkor városonként sorozatban elkövetett - megfélemlítő gyilkosságai mellett a megszállók és vörösök ellen szervezett különítmények önkényeskedései tetézték. ~ D-i járásaiban Héjjas Iván (1890-1950) különítménye, Kecskeméten és Orgoványon (Franczia Kiss Mihály 1887-1957) csapata működött, kb. 62 embert hurcoltak el. Prónay Pál (1875-1945) századai Vácott és Abonyban tisztogattak. A megszálló oláhok Abonyban, Cegléden, Csepelen, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Tápiósülyön, Újszászon létesített fogolytáboraikba tízezrével hurcolták a vörösöket és m. hazafiakat; őszi kivonulásukkor egy részüket túszként magukkal vitték és a vasúti megállóhelyeken 'itatás közben' megbotozták (legalább 25 botot kaptak). 1920-22: a komm-kat perekben felelősségre vonták. 1919 végére nagyjából a régi hivatalnoki karral visszaállt a törv-es közigazg. 1920: a nagyatádi Szabó István-féle földreform, majd a vitézi telkek osztása csak enyhítette a vm. nagybirtok túlsúlyát. IV Károly (ur. 1916-18) II. puccs-kísérletét a Nemz. Hadsereg s az egyetemisták 1921. X. 23: Budaörsnél fölszámolták. - A →trianoni béke okozta menekülthullám 1919-21: hirtelen gyarapította a főv. környéki településeket. Gödöllő kormányzói nyári lakhellyé tétele növelte ~ és a gödöllői járás pol. jelentőségét. Ennek eredménye, hogy Endre László (1895-1946) főszolgabíró kezdeményezésére eü. mintajárást hoztak létre. Az 1929-31-i gazd. világválság után Gömbös Gyula min-eln. (1932-36) Nemz. Munkaprogramjának hatására ~ben a mezőgazd. foglalkoztatottak rovására nőtt a munkásság, a közigazg-ban, a szolgáltatásban és a keresk-ben foglalkoztatottak részaránya. A parasztság érdekvédelmére különböző közbirtokosságokat (erdő, legelő, tó stb.), hitelszövetk-eket, gazdaköröket, Hangya fogyasztási és értékesítési szövetk-eket alakított. Gödöllőn 1933. VIII: megrendezték a →Gödöllői Cserkész Világtalálkozót (IV. Jamboree), 1939: az I. leánycserkész világtalálkozót (→Pax Ting). Az 1930-as évektől a ker. és szoc. mozgalmakban megerősödött a földosztás és a telepítés szükségessége. 1938: ~ben 209.000 törpebirtokos kb. 1 millió, 4982 közép- és nagybirtokos 1.177.000 kataszteri holdon gazdálkodott, 131 ezren napszámosként és cselédként dolgoztak. Az →Országos Nép- és Családvédelmi Alap 1940-től főként a nagycsaládos szegényeket juttatta házhelyhez, így jöttek létre az ONCSA-telepek (pl. Fóton). A közfelfogás átalakításában jelentős szerepet kaptak a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Tanácsa (→KALOT), a →Katolikus Leánykörök Szövetsége (KALÁSZ) és a ref. társmozgalmak, melyek az erkölcsi és vallásos megújulás mellett a földbirtoklás igazságosabb elrendezését is hirdették. 1944: a szovjet csapatok föltartóztatására Heves vm-ből kiinduló védővonalat építettek Fenyőharaszt-Kartal térségéig (Karola-vonal), Bp-től K-re (Attila védőöv-rendszer). A mélységében tagolt 3 védőállás egyenként 2-4 árokból állt, teljes hossza 75, ill 60 km; a legkülső védőöv a Taksony-Gyál-Maglód-Pécel-Gödöllő-Veresegyház-Vácrátót-Vác vonalon húzódott. - ~ben a ném-ek mellett a 20. m. gyalog- és a 2. m. páncélos-hadoszt., Tura és Sándormajor között a váci kerékpáros zászlóalj védekezett. XI. első felében a szovjet csapatok az Attila-védőöv külső vonalánál megtorpantak, XI. 17-18: a Tura-Hévízgyörk vonalon a szovjet 2. gárda gépesített hadteste kijutott a Galga partjára, s a 7. rumén gyalogos hadtest elérte az Attila-védőöv legkülső vonalát, a Dány-Valkó vonalat. Mivel a védőöv-rendszer elfoglalása szemből nem sikerült, XII. 9-ig oldalazó harcokkal jutottak Vác, Kismaros, Alsógöd térségében a Dunához, ezután a Vác-Bp. főközlekedési útra, az Érd-Martonvásár-Baracska szakaszon elérték a Margit-vonalat, megkezdve Bp. bekerítését. XI. 22: Taksony és Dömsöd között átkeltek a Csepel-szigetre, XII. elejére elfoglalták a szigetet Csepel kivételével. XII. 25: a szovjetek Budatétényig nyomultak, Szentendrénél elérték a Dunát, XII. 27: Budakalász elestével bezárult az ostromgyűrű Bp. körül. Az annak áttörésére 1945. I. 2: indított ném-m. ún. Konrád-vállalkozás I. 13: a Visegrád-Pilisszentkereszt-Dorog vonalnál elakadt. Bp. ellen XII. 30: a szovjet 30. lövészhadtest az Újpest-Rákospalota-Rákosszentmihály, a 7. rumén hadtest a Rákoscsaba-Rákosliget-Cinkota, a 18. szovjet lövészhadtest a Pestszentlőrinc-Soroksár szakaszon támadott, 1945. I. 18: elfoglalták Pestet, I. 20: az ellenálló gócokat is fölszámolták. Pfeffer-Windenbruch SS és Hindy Iván (1890-1946) m. tábornok a Budán körülzárt ném-m. csapatokkal, Hitler tiltó parancsa ellenére, II. 11: a kb. 23.900 ném. (ebből 9600 sebesült) és kb. 20.000 m. (ebből 2000 sebesült) katonával s a csatlakozott többtízezer polgárral megkísérelték a kitörést. Az állandó tűz alatt Pesthidegkút-Solymár-Nagykovácsi vonalig eljutottakat a szovjetek elfogták vagy - a budai várban talált sebesültekhez hasonlóan - agyonlőtték. 3 nagyobb csoportban kb. 600-700 katona érte el a dunántúli ném. vonalakat. A megszálló szovjet hadsereg - s a vele érkezett részben oláh katonaság - ~ben szinte többet pusztított és gyilkolt, mint a harcolók. A lakosság kirablása, a nők családtagjaik előtti megerőszakolása, az ellenszegülők meggyilkolása mindennapos volt. Az erkölcsi rombolást és züllést tetézte, hogy „osztályharcos” fegyveresek a Pest környéki falvakban gyilkoltak; pl. a Gyömrő közeli mészárláskor IV. 2. éjjelén ölték meg Révay József gr. (1905-45) filozófus egy. mtanárt. -

~ hatalmas kárt szenvedett; a járművek többségét elkobozták. 1944: az őszi munkákat csak megkezdhették, a szőlők és gyümölcsösök 1/4-e, az állatállomány 2/3-a elpusztult, a kalászosok vetésterülete 25%-kal, az ipari növényeké 55%-kal csökkent, a parlagföldeken elszaporodtak a rágcsálók. Elpusztult 75 isk., a szovjet hadsereg beleköltözése után a legtöbb használhatatlanná vált. A kórházi ágyak száma 1/3-ával lett kevesebb, a csecsemőhalandóság megduplázódott. A nemi betegségek megsokszorozódása miatt a megerőszakolt nők a szörnyűség következményeitől igyekeztek megszabadulni. A településeken a helyi tekintélyekből a közigazg. helyreállítására nemzeti bizottságokat alakítottak, azokba a pártok (Független Kisgazdapárt, M. Szocdem. Párt, M. Komm. Párt, Nemz. Parasztpárt, Polg. Dem. Párt) képviselőket küldtek a helyi arányok alapján. Helyreállították a községbírói szervezetet, a városokban a polgármesteri hiv-t és igazg-t. 1945. III. végén megalakították ~ Nemz. Biz-át; ennek hatos tanácsában Házi Árpád (1908-70) komm. szabósegéd lett az alispán. V. 14: alakult meg 240 (60 kisgazdapárti, 45 szocdem., 45 komm., 35 parasztpárti, 35 szakszerv. és 20 polgári párti) taggal a ~i tvhat. biz. Az 1945 végén kidolgozott 1 é. újjáépítési programot 1946: sikeresen befejezték. 1945 tavaszán a földosztáskor ~ 2.252.570 kh földjéből 583.879 kh-at (25,9%) kisajátítottak, 43 ezer földigénylő között 366 ezer kh földet (igénylőként átlag 8,5 kh-at) osztottak ki, a többit áll. és közs. kezelésbe vették. A birtokosok egy része visszakövetelte (pl. törvényszegéssel elvett) földjét, az MKP 1946. I: Ceglédről „Földet vissza nem adunk!” jelszóval mozgalmat indított. - ~ átalakítását (egyben a m. közigazg. hagyományainak fölszámolását) a 4330/1945. ME. rendelettel kezdték: Fejér vm-től átcsatolták Érd, Diósd, Pusztazámor, Sóskút, Százhalombatta, Tárnok településeket, Nógrád vm-től a szobi járást, Nógrádverőcét és a penci körjegyzőséget; Bács-Bodrog vm-hez Érsekcsanádot, Nemesnádudvart és Sükösdöt; Jász-Nagykun-Szolnok vm-hez Tószeget, Újszászt és Zagyvarékast; Boldog közs-et Heves vm-be sorolták. Megalakították 1945: Gyál, 1946: Hernád, Inárcs, Újlengyel, 1947: Dunavarsány, Kerekharaszt, Tápiószőlős, 1949: Leányfalu közs-et. - Az 1948. I. 14: megszüntetett kalocsai népbíróság 5 főt legalább 3 é. kényszermunkára, 51 főt vagyonelkobzásra, a kecskeméti népbíróság 5 főt halálra (4 főt kivégeztek), 2 főt életfogytiglani, 22 főt 5-15 é., 2 főt legalább 3 é. kényszermunkára, 10 főt vagyonelkobzásra ítélt. - ~ ter-ét a trianoni országcsonkítás nem érintette. Népessége 1920: 1.152.595 fő, 1930: 1.366.089 fő, 1941: 1.534.031 fő, ebből nemzetisége [anyanyelve] szerint: 1.479.932 (96,47%) [1.420.323, 92,58%] m., 44.660 (2,91%) [94.134, 6,13%] ném., 1.415 [9.830] tót, 259 [328] oláh, 406 [542] ruszin, 121 [282] horvát, 29 [1542] bunyevác, sokác, dalmát, illír, 568 [1448] szerb, 5 [29] vend, 2108 [1638] cigány, 992 [92 jiddis] zsidó, 3536 [3843] egyéb nemzetiségű. Vallása szerint 1.111.936 (72,48%) r.k., 8977 (0,58%) g.k., 262.099 (17,08%) ref., 98.542 (6,42%) ev., 1763 unit., 4963 bapt., 4562 g.kel., 40.304 (2,62%) izr., 885 fő egyéb vall. - A 4343/1949. sz. MT rendelettel, a tanácsrendszer bevezetésével a M. Dolgozók Pártja jogilag és szellemében átalakította: ~ ter-ének megcsonkításával létrehozta →Pest megyét: Bp-hez csatolták Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest városokat, Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom, Soroksár nagyközs-et. ~ D-i részét Kecskemét székhellyel →Bács-Kiskun megye néven egyesítették →Bács-Bodrog vármegyével. 88

M. stat. évkv. VIII. 1900. Bp., 1901:11. - Borovszky 1910. I:215. - A m. sztkorona országainak 1910. é. népszámlálása 1. r. Bp., 1912:198. - Rexa Dezső: ~ közigazg. lex-a. Uo., 1926. - Edelényi Szabó 1928:676. [22. sz. térkép] - ~ ált. ismertetője és címtára. Szerk. Szabó Gábor. Uo., 1930. - Pestmegye Trianon után. Szerk. Dömjén Mihály, Frühwirt Mátyás. Uo., 1930. - Rexa Dezső: ~ emlékei. Uo., 1931. - M. stat. zsebkv.1933:18; 1946:34; 1948:274. - ~ és Kecskemét tvhat. jogú város adattára. Szerk. Csatár István, Hovhanesian Eghia, Oláh György. Bp., 1939. - Váry 1993:2. (A meggyilkolt egyének névsora községek szerint) - Pest m. kézikv-e. 1-2. köt. Uo., 1998. - Gasparovich László: A rettegés 50 napja. Bp. ostroma és a kitörési kísérlet. Debrecen, 1999:270.