Magyar Katolikus Lexikon > P > Pelagius, II.


Pelagius, II. (Róma-Róma, 590. febr. 7.): I. Benedek utódaként 579. XI. 26-590. II. 7: pápa. - A gót Wunigild fia. Megválasztása után, mert Rómát a longobárdok ostromolták, cs. megerősítés nélkül gyorsan pp-ké szent. Bizánctól nem kaphatott katonai segítséget, ezért a p-k közül elsőként a frankokhoz fordult, eredmény nélkül. 585: Authari longobárd kir. és Smaragdus ravennai exarcha fegyverszünetet kötött, s ez Róma számára is nyugalmat hozott, melyben ~ tp-okat épített és restauráltatott. Smaragdus támogatta ugyan, de a →háromfejezet vita miatt keletkezett É-itáliai szakadást nem tudta megszüntetni. Ezekben az években kezdődött az ariánus Ny-i gótok megtérése. Neuszter IV. Johannész cs. vitatta ~nak azt a jogát, hogy „ökumenikus pátriárkának” nevezze magát. ~ halálát a Tiberis áradása utáni járvány okozta. - Utóda 590. IX. 3: Nagy Szt I. Gergely. T.J.

LThK VIII:250. - Mondin 2001:87.