Magyar Katolikus Lexikon > P > Pelagius, I.


Pelagius, I. (Róma-Róma, 561. márc. 4.): Vigilius utódaként 556. IV. 16-561. III. 4: pápa. - Egész fiatalon diákonussá szent. és p. szolg-ba lépett. 536: elkísérte I. Agapitust Konstantinápolyba, s később mint Vigilius követe maradt ott. Része volt abban az erőfeszítésben, amellyel Vigilius próbálta távoltartani Rómától Silveriust. ~ hatására ítélte el I. Jusztinianosz cs. Órigenész tanítását. Kezdetben ~ a →háromfejezet vitában a Ny-i álláspontot képviselte, azaz védte a három fej-et. Míg Vigilius fogságban volt Konstantinápolyban, Rómában nagy befolyása lett, mert a városért harcoló bizánciakkal és Totila gót kir-lyal szemben felkarolta a népet. 551-től ismét Konstantinápolyban volt és támogatta Vigiliust a három fej. védelmében. Vigilius Constitutum c. műve lényegében ~ alkotása. Külön is kifejtette álláspontját a Pelagii in defensorium trium capitulorum libri sex c. írásában és kárhoztatta Vigilius engedékenységét, de ennek halála után hirtelen a cs. oldalára állt és elítélte a három fej-et. Jusztinianosz ekkor Rómába küldte ~t, és megparancsolta a helytartójának, Narzesznak, hogy ültesse Szt Péter székébe. - A klérus és a nép tiltakozott e cs. kinevezés ellen, s nem is akadt pp., aki fölszentelje. Végül 2 pp. és egy pap szent. föl. Az ellenkezés föloldására ~ hitvallást tett a →kalkedoni zsinat szerint, és megesküdött rá, hogy semmi része nem volt Vigilius halálában. Ennek ellenére kormányozni csak a cs. támogatásával tudott. A róm. népet végül jótékonyságával megnyerte magának, de Afrika és Gallia mindvégig tiltakozott, É-Itália formálisan is elszakadt tőle. - ~szal kezdődött a jogszokás, hogy a megválasztott p-nak a fölszentelés előtt kérnie kellett a cs. megerősítését. Ezzel a p-ság látszólag mint Ny pátriárkátusa része lett a birod. egyh-nak. - Utóda 561. VII. 17: III. János. T.J.

LThK VIII:249. - Mondin 2001:85.