Magyar Katolikus Lexikon > P > Pelágia


Pelágia, Antiochiai, Szt (290 k.-Antiochia, 305 k.): vértanú. - Előkelő család gyermeke. Diocletianus cs. (ur. 284-305) keresztényüldözése idején Antiochiában följelentették hitéért. A 15 é. lány az érte jövő poroszlók elől hite és tisztasága védelmében a ház tetejére menekült és levetette magát. Aranyszájú Szt János által megírt legendája szerint az Úr már esés közben magához vette lelkét. - Ü: K-en okt. 8., Ny-on jún. 9. **

Schütz II:275. - BS X:432.

Pelágia, Jeruzsálemi, Szt (†4. sz. vége): bűnbánó. - 370 k. a föníciai Antiochiában híres színésznő volt. Sokan boszorkánysággal is vádolták, akkora hatása volt, főként a fiatalokra. A cs. családban is volt hódolója. Megtért, s keresztsége után egy ideig a szüzek körében élt, majd Jeruzsálemben az Olajfák hegyén remete lett. Soha többé nem találkozott emberrel. - Ü: K-en okt. 8. A színésznők védősztje.

**

BS X:432.