Magyar Katolikus Lexikon > P > Pókafalva


Pókafalva, Pocken, Törnen, v. Alsó-Fehér vm. (Păuca, Ro.): 1. egykori pálos monostor Gyulafehérvártól kelet-délkeletre. 1416: László szebeni prép. a Bold. Szűz tiszt-ére a pálosoknak monostort kezdett itt építeni. 1418: Upori István erdélyi pp. búcsúkiváltságot kért a monostor részére a pápától. A törökök 1442: Erdélybe törtek, vsz. ekkor a pálosok minden ingóságukkal együtt elhagyták ~t, és →Szentmihályköve monostorába költöztek. 1448: az erdélyi alvajda, 1496: a helybeli nemesek mint patrónusok kérésére VI. Sándor p. hozzájárult, hogy a monostort átadják az obszerváns ferenceseknek. Hogy valóban átvették-e és meddig maradtak benne, bizonytalan. - 2. egykori plébánia az erdélyi egyhm. fehérvári főesperességében. Papja 1309: Jacobus, 1334: Johannes. A hitújításkor (1556) ref. lett. H.F.L.

Rupp III:285. - DAP II:304. - Gyöngyösi 1988:85. - Léstyán 2000. II:121.