Magyar Katolikus Lexikon > P > Pállya


Pállya István, Mária mennybevételéről nev., Piar (Léva, Bars vm., 1740. szept. 10.-Pest, 1802. ápr. 6.): tartományfőnök. - Léván tanult, 1756. X. 17: Privigyén lépett a r-be, ahol 1758. X. 17: tett ünn. fog-at. Vácott 1765. X. 21: pappá szent. 1759: Rózsahegyen magister, 1760/61: Nagykárolyban fil-t tanult, 1762: Nagyszebenben tanított, 1763-65: Debrecenben teol-t tanult. 1765: a váci, 1767: a veszprémi, 1769: a nyitrai gimn. tanára, 1777: a kolozsvári gimn. ig-ja. 1783: a váci m. nemesi konviktus ig-ja, 1787: a soproni gimn. ig-ja, 1796. X. 2-1802: a m. rtart. főnöke. Fr. és ném. minták alapján írta jóízű, népi nyelvű színdarabjait, hogy az isk. színjátszásnak megfelelő m. darabok álljanak rendelkezésre. Isk-drámái (kz-ban): Philippus (Buda, 1766), Titus Manlius (h.é.n.), Alcestes (h.é.n.), Darius (Veszprém, 1767), Plautus Rudense (h.é.n.), Váltski (Tata, é.n.), Pazarlay és Szükmarkosy (Veszprém, 1767), Ravaszy és Szerencsés (h.n, 1768). Műveivel a m. nyelvű színjátszás egyik úttörőjévé vált. Soproni igazgatósága alatt 2 (kz-ban maradt) ped. tanulm-t készített Super rationibus didacticis, valamint De politico scholarum regimine c. Mint tartfőn. megőrizte rendjét a felvilágosodás és a vallási liberalizálódás káros hatásaitól; anyagi ügyeit is rendezte. Életében csupán beszédei jelentek meg: S. Pállya orationes octo publicae habitae. Pest, 1797. M.I.-K.I.

Szinnyei X:203. - Koltai 1998:285.