Pál, I., Szt (Róma, 8. sz. eleje-Róma, 767. jún. 28.): II. István testvére és utódaként 757. V. 29-767. VI. 28: pápa. - Egészen fiatalon p. szolgálatba lépett. István p. diákonusként küldte legátusnak Desiderius longobárd kir-hoz. Választásakor néhány bizánci-párti Theophülaktosz fődiákonust akarta p-nak, de a többség ~t választotta meg, s még aznap fölszent. - ~ folytatta elődjének pol-ját, s megerősítve az újonnan alapított →Egyházi Államot a frank kir., Kis Pippin szöv-ét kereste. Levelezésük barátságról tanúskodik, ~ vállalta Pippin leánya, Gizella keresztapaságát, és a kir-t „defensor, patronus et advocatus Ecclesiae”-nek nevezte. A bizánci cs-tól való eltávolodás jele volt már az is, hogy megválasztását nem a ravennai exarchával, hanem Pippinnel közölte. - A K-en kitört →képrombolás elől menekült szerz-eket befogadta, szülői házát ktorrá alakíttatta át számukra, és támogatásáról biztosította a képtiszt-et védő antiochiai és jeruzsálemi pátr-kat. - Sok vt. ereklyéjét a katakombákból átvitette a Városban lévő baz-kba, a Szt Péter-baz-ban berendezte a Szt Petronilla-kpnát, mely a frankok kpnája lett. - Ü: jún. 28. - Utóda 768. VIII. 1: III. István. T.J.

LThK VIII:197. - BS X:283. - Mondin 2001:120.